Egy fekete gumiszőnyeget terítettek le a Hősök terén péntek délben. Két fehér matricát is elhelyeztek rajta kék és piros körökkel. Majd nagyobbacska korongokkal szálltak ki egy mikrobuszból iskolásforma alakok. Aztán egyszer csak a szőnyeg egyik végéből a másikba kezdték gurítani a korongokat, egészen hasonlóan ahhoz, amit a curling, azaz jégteke nevű sportban látunk, jórészt az Eurosporton. Pénteken még csak ők próbálkoztak ezzel a hazánkban éppen egy hete honos – mármint a szőnyeges – sportággal, június 27-én, a második Mozgás éjszakáján ezrek fognak tolongani ennél a játéknál este kilenctől hajnali négyig. Dr. Török Krisztina, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet megbízott főigazgatója nagyon várja már, hogy huszonkét nap múlva besötétedjen, ő maga húszezer résztvevőre számít.
„A tavalyi tizenkettő helyett idén már tizenhat sportág várja az érdeklődőket itt. Ugyanúgy fogunk biciklizni, futni, zumbázni, szalszázni, mint tavaly, és tollasozni és teniszezni is lehet majd” – lelkesedik előre Török Krisztina, aki külön felhívja a figyelmet a lábtollasra és a street workoutra is, amelyet a világhálón is bemutatnak – természetesen a nyári curling mellett.
A megbízott főigazgató szerint nagyon fontos, hogy mindenki tudja: ugyanannyian halnak meg a világban a mozgásszegény életmód miatt, mint a dohányzás következtében. Egy magyar adat hasonlóan riasztó, az emberek negyven százaléka nem szeret mozogni, őket kellene valahogy inspirálni Török szerint arra, hogy mozduljanak meg végre – korra való tekintet nélkül.
A Mozgás éjszakáján természetesen a fogyatékkal élők is megtalálják majd a számításukat, és látás-, illetve mozgássérültek is elmondják majd civil sátrakban, milyen élményt jelent nekik a sportolás, táncolás, bármiféle mozgás.
Simicskó István sportért felelős államtitkárt elkaptuk a helyszínen egy villáminterjú erejéig:
– Gyakran látjuk futóversenyeken, ismert önről, hogy nem veti meg a mozgást. Mikor mozgott utoljára?
– Most reggel átadtunk Kelenföldön egy műfüves focipályát, ott is mozogtam egy kicsit a gyerekekkel. De nyilván egy ilyen, sportolást népszerűsítő rendezvény alkalmat ad új dolgok kipróbálására, például életemben először curlingeztem.
– Milyen sűrűn jut sportolási alkalomhoz egy államtitkár?
– Alapvetően igyekszem hetente egyszer-kétszer sportolni. Az igazság az, hogy olyan mértékű feladatrendszerben dolgozunk, amely miatt kevés lehetőség jut most a sportolásra, de majd nyugdíjas koromban is szeretnék sportolni, a három gyermekemet is igyekszem efelé nevelni, fontos a személyes példamutatás.
– Mióta tart a mozgás iránti szenvedélye, és mikben jó?
– Nyolcéves korom óta sportolok. Huszonöt évet részben a karate világában töltöttem, huszonkettőt a kungfuban, ez kitöltötte az életemet. Gyermekként egyébként kosárlabdával kezdtem, rögbiztem is. Testnevelés-tagozatos gimnáziumba jártam, sok mindent kipróbálhattam.
– Ennyi sportág aligha volt, mint amennyit most ki lehet próbálni.
– Ez is azt mutatja, hogy az emberi kreativitás az emberek sportolásra való rábírására egyre erőteljesebb. Nekem államtitkárként az a feladatom, hogy a magyar emberek, a gyermekek számára a sportolás feltételeit igyekezzek biztosítani a sportbarát kormány támogatásával. Ösztönözni szeretném az embereket, hogy mindenki próbálja ki önmagát, ha mást nem, legalább menjen sétálni. Sok-sok értéke van a mozgásnak. És tehetséges nemzet vagyunk, az olimpiai érmek számának tekintetében ott vagyunk a nyolcadik helyen a világ nemzetei között, lakosságarányosan a második helyen állunk.
