A neves vívócsaládból származó Decsi Andás nem akart ugyanis elszakadni kedvenc sportágától, édesapja hivatását választotta, és egy évtizede előbb nyugat, majd kelet felé vette az irányt, mígnem néhány hete hazaköltözött, immár Szilágyi Áron edzőjeként.
– Egy rövidebb Egyesült Államok-beli időszak után 2006 elején érkeztem Ázsiába, először Hongkongban vezettem a kardválogatottat, majd 2011-ben egy akkor induló pekingi klubhoz kerültem – meséli máris regényes életét a fiatal szakember. – Szepesi László mester irányította a kínai kardozók felkészítését, neki köszönhetően lehetőségem nyílt bekapcsolódni az ottani válogatott munkájába. Három éven át a szingapúri kardválogatottat vezettem mostanáig.
Augusztus végén személyesen kereste meg Szilágyi Áron, aki 2008-ig nevelőedzőjével, Gerevich Györggyel készült, majd első mestere halála után Somlai Bélát választotta, vele nyert olimpia aranyat 2012-ben és Európa-bajnoki címet az idén. A sportoló mégis úgy érezte, váltania kell, hogy még jobb legyen, Decsi András pedig egy rövid egyeztetés után örömmel vállalta mellette az új feladatot.
– Azonnal értesítettem a szingapúri szövetséget, hogy a jövőben Magyarországon folytatom tovább az edzői tevékenységemet. Szomorúan, de együttműködve segítették, hogy mielőbb hazatérhessek, és bekapcsolódhassak az Áron felkészülését támogató csapat munkájába – mondja. – Mindig is a terveim között szerepelt, hogy hazatérek, és a magyar vívás érdekében tevékenykedem. Az Ázsiában töltött közel tíz év alatt sok tapasztalatot gyűjtöttem a nemzetközi trendekről, betekintést nyertem többek között a dél-koreai válogatott felkészülésébe, amely szintén a világ élvonalába tartozik, és komoly riválisnak számít.
Szilágyi Árontól és az európaiaktól a velük való fizikai harchoz rengeteg energiára van szükség, igaz, Szilágyira is nagyon készülnek az ellenfelek. A világ élvonalához tartozó összes versenyzőt külön elemzi mindenki, de Áronra, mint egyéni olimpiai bajnokra ez különösen igaz. Éppen ezért folyamatosan arra kényszerül, hogy újabb és újabb akciókat próbáljon beépíteni a repertoárjába, újabb taktikai elemekkel bővítse a vívását. Közben alkalmazkodnia kell az éppen aktuális bíráskodási trendekhez is, ami így együtt nagyon komplex feladat, folyamatos kihívás.













