Egy majdnem eltűnt sportág nyomában

Dobos Imre, a szövetség elnöke szeretné, ha a súlyemelés 2017-től kiemelt sportág lehetne.

– Korábban egy ország bálványozta Földi Imrét vagy Baczakó Pétert, ma már a legjobbakat – némi túlzással – senki sem ismeri igazán, ráadásul a sportág eredményessége sem hasonlítható össze a fent említett nagyságok időszakával. Nem kellene ez ellen tenniük valamit?
– Nem értek egyet az ön által elmondottakkal, ugyanis egyre több nemzetközileg is elismert eredményt érnek el a sportolóink. A tizenöt éves, ólomsúlyú Holló Szilárd például az ifiknél csak a nagyobb testsúlya miatt lett háromszoros Eb-ezüstérmes, a juniorok kontinensviadalán korosztályos Európa-csúcsot szakított, összetettben pedig beállította azt. Soóky Gergely az U23-as Eb-n lett aranyérmes összetettben és lökésben, illetve ezüstérmes szakításban, míg a lányoknál Pákozdi Éva lett az ifi-Eb-n egyszer első és kétszer második. Tehát igenis vannak eredmények, van mire és főleg kikre építenünk.

– Tény, az utánpótlás ezek szerint kezd magához térni, de a felnőttek
– Ott sincs különösebb gond, hiszen egyrészt jelenleg három olimpiai kvótával rendelkezünk Rióra, másrészt Nagy Péter révén nemzetközi szinten is top tízes versenyzőnk van ólomsúlyban. A nemrég életre hívott tornán, ahol a visegrádi négyek néven ismert országok indultak, megnyertük a csapatversenyt mindkét nemnél, és a férfiaknál a már említett Nagy Péter volt a legjobb, míg a nőknél Jung Beáta második lett. A fentiekből talán mindenki számára érezhető, hogy minden szempontból emelkedőben van a sportág.

– Azért volt honnan emelkednie. Sokan úgy vélik, az olimpiai doppingbotrányok lökték a mélybe a súlyemelést. Erről mi a véleménye?
– Ez tagadhatatlan, az 1988-as szöuli, de főképp a 2004-es athéni botrányok miatt szinte teljesen megszűnt itthon a súlyemelés támogatása, a sportolók száma elképesztően visszaesett. A totális mélypont 2008-ban volt, amikor a szövetség harmincmillió forintos tartozást halmozott fel úgy, hogy közben majdnem eltűnt itthon a súlyemelés. Innen kellett talpra állítani a sportágat, és amikor megválasztottak elnöknek, ezt tekintettem a legfontosabb feladatomnak, illetve azt, hogy emelkedjen az igazolt versenyzőink száma, kezdődjön meg a sportágfejlesztési program a súlyemelésben is.

– Nézzük sorjában, mit sikerült az elmúlt hét esztendőben elnökként elérnie!
– Felszámoltuk a szövetség tartozását, 700-800-ra emelkedett a versenyzőink száma, ami a jelenlegi helyzetben jónak nevezhető, és sikerült többlettámogatást szereznünk súlyemelőink számára. Ez azért is fontos, mert a sportág rendkívül kalóriaigényes, és ahogy Holló Szilárd is említette nemrég egy televíziós riportjában, a hatodik szelet után ők már nem számolják a rántott húst. Nos, ezért fontos a többlettámogatás, hiszen a súlyemelést választó fiatalok nagy többsége olyan családokból jön, amelyek egy idő után már nem tudják eltartani őket, így akár a legtehetségesebbeket is elveszíthetjük.

– Mit tettek le az asztalra a doppingellenes küzdelmükben?
– Ki merem jelenteni, hogy ma már doppingmentes a súlyemelés Magyarországon, hiszen versenyzőink állandó ellenőrzés alatt állnak. A hétvégi országos bajnokságon is valamennyi válogatottat ellenőrizték, mert enélkül szóba sem kerülhet, hogy valaki világversenyre utazzon. Versenyzőink állandóan elérhetők az ellenőrök számára, Nagy Pétert például háromszor is ellenőrizték egyetlen nap alatt. A régi terhet, amit a doppingbotrányok miatt cipelnünk kellett, mára ledobtuk magunkról, így ismét bátran hozhatják a szülők súlyt emelni a gyermekeiket.

– Ha ennyire rendben van minden, hogyan lehet az, hogy az olimpiai eredményesség tekintetében tizenkettedik sportágunk nem tudott bekerülni a kiemeltek közé?
– Éppen a korábban elmondott mélypont miatt. Most már egész jó helyzetben van a súlyemelés, és úgy vélem, ha a houstoni világbajnokságon sikerül megvédenünk a jelenlegi három olimpiai kvótánkat, akkor 2017-ben bekerülünk a kiemelt sportágak közé.