– Az első meccsek után minden magyar – az a kettő – jöhet haza a világbajnokságról, idehaza talán minden idők legnagyobb belháborúja kezdődött el az amatőr ökölvívásban. Tényleg ilyen nagy a baj?
– Mélyponton van a magyar amatőr bunyó, és sajnos a meglátásom szerint ennél nem is lehetne mélyebben. Lehet, hogy az utolsó órában vagyunk, mindenkinek össze kellene fogni ahelyett, hogy állandóan a másikba keresi a hibát. Nem köpködni kell a mások háta mögött, hanem önvizsgálatot tartani, mert ma már az sem biztos, hogy lesz magyar bokszoló a riói olimpián, tehát nem az kérdés, szerzünk-e végre-valahára érmet a nyári játékokon.
– Miben kellene a leggyorsabban változtatni?
– A fent említetteken mindenképpen, hiszen összefogás nélkül nem lesz eredmény. Aztán anyagilag talán jobban meg kéne becsülni a válogatott ökölvívókat, erre egy megfelelő finanszírozási rendszerre lenne szükség. És, ami talán a legfontosabb, szakmai szinten is fel kell zárkóznunk a nemzetközi mezőnyhöz. Muszáj megreformálni, átalakítani az edzések, felkészülések menetét, mert ma már a magyarokra jellemző technikás bunyó egyáltalán nem nyerő, hiszen a kondíció és az erő hiánya miatt egyszerűen elsöprik őket már a második menettől.
– Ez utóbbiban éppen eleget tehet, hiszen egyrészt szakmai igazgatóként felügyeli a Madárfészek Akadémia munkáját, másrészt immár az egyik legnagyobb tehetségünk, Bacskai Balázs edzője is lett.
– Bacskai bunyóját megpróbálom átalakítani a nemzetközi elvárásoknak megfelelően, hogy a jövő évi kvalifikációs tornákon megszerezhesse az olimpiai kvótát, és újra a tehetségének és a tudásának megfelelő eredményeket érjen el. A Madárfészekben már most van egy-két olyan ökölvívó zseni, akik a jövő nagy generációjának a tagjai lehetnek. Kozák Lászlóban mintha magamat látnám, abszolút etalon az edzésmunkája, míg Kontretz Márk egészen fantasztikus meccsember, neki a hozzáállásán kell még csiszolni.
– Az egy-két éve kialakított akadémiai rendszer lehet a megoldás?
– Úgy látom, ez a rendszer alkalmas arra, hogy a jövő nagy generációját kinevelje. A legtehetségesebb fiatalok heti tíz edzésen komoly partnerekkel megfelelő terhelést kapnak, és a lehető legjobb edzőkkel dolgozhatnak. Biztos vagyok benne, hogy ha ez a rendszer kap elég időt, akkor újra a régi fényében ragyoghat majd a magyar ökölvívás.
– Komolyan hisz ebben?
– Komolyan, de ehhez nem a múltból kell megélni, mert abból nem lehet. A magyar ökölvívás vezetőinek rá kell arra jönniük, hogy muszáj változtatni, mert az utánpótlás korosztályokban elért kétségtelen sikerek nem fedik, fedhetik el a gondokat. Még egyszer mondom, a hazai boksz szégyene lenne, ha nem lenne magyar ökölvívó a riói olimpián. Pont az ilyen belháborúk viszik el a figyelmet a fő gondról, a magyar amatőr boksz válságáról.
