A Gripen-pilóták módszerével

Rédli András a párbajtőr-válogatott kulcsembere lett, miközben szimbiózisban él a hadsereggel.

– És a szakmai stáb?
– Nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy Vancouverben a csapatverseny előtt nem indultam egyéniben. Ezt Udvarhelyi Gábor, a szövetségi kapitány hozta meg, aki egyben az edzőm is. Arra nem voltunk felkészülve, hogy a kazahok is vetélytársak lesznek az olimpiáért, viszont Csampa Zsolt, a szövetségi elnöke is ott volt velünk, bátorított, és hozzá fordulhattunk, ha bármi gondunk volt. Amikor egy tusra vívtunk, az edzők is csak izgulni tudtak, mi mást tehettek volna? Ilyenkor már nem az ő kezükben van a döntés.

– Jól alakult a kapcsolata az edzőjével?
– Szeptember óta többet enged nekem Udvarhelyi Gábor, és odafigyel arra, amit kérek. Ezért mehetek le péntekenként Kecskemétre a vívás helyett. Addig nekem ötször kellett vívnom egy héten, a többieknek csak négyszer. Egy éven át utáltam az egész sportágat, mert agyonvívattak. Tavaly nyárra ment el az egésztől a kedvem, pedig én voltam egyéniben az Európa-bajnokság címvédője.

– Most viszont már a csapat legfontosabb pozíciójában, befejezőemberként lép pástra. Ezt ki találta ki?
– Először egymás között beszéltük meg, majd a szakvezetéssel teljes egyetértésben meghoztuk a döntést. Boczkó Gábornak nem könnyű megélnie, de próbál segíteni, én pedig figyelek rá. Tapolcán és az ifjúsági válogatottban is betöltöttem már ezt a szerepkört, nem idegen. Mély a víz, de tudok úszni.

– Alighanem csak úgy megy, ha szereti is az ember.
– Lehet szeretni, és kell is. A 2020-as tokiói olimpiára is készülök, és nagyon sokat profitálhat majd az akkori csapat az elmúlt egy évemből. A legutóbbi világkupa olyan volt, mintha vb-t nyertünk volna, itt minden megtörtént, ami egy sportoló pályafutásában megtörténhet. Még Imre Géza is a hatása alatt van, pedig negyvenegy évesen, olimpiai ezüstérmesként, egyéni világbajnokként sok mindent átélt már. Ahogy a rádióban egymás mellett ültünk, szinte vívni kezdett, annyira felidézte a mozdulatokat. Évtizedes mumusaink, a franciák legyőzése után azt hittük, nyerő helyzetben vagyunk, de kiderült, hogy az észteket is feltétlenül le kell küzdenünk. Az egyéni világbajnok Novosjolovval kellett megvívnom egy tusra. És még csak utána jöttek a kazahok, mert az ukránok lefeküdtek nekik. Ez valahol érthető, hiszen könnyebb dolguk lett volna velük az olimpián, mint velünk, úgy meg különösen, hogy az adósaik lettek.

– Így viszont önök készülhetnek Rióra. Milyen más lesz ezek után egy hónap múlva a budapesti grand prix!
– Ha a csapat elbukott volna, Boczkó Gábornak és Imre Gézának egymás ellen kellet volna itthon harcolnia az egyéni kvótáért. Ettől megkíméltem őket, meg ők is önmagukat.