– Dolgozatot íratok, puskázás lesz ebből, ha nem figyelek, felhívna fél tizenegykor? – kérdezett vissza Sterbenz László, a Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskola igazgatójaként, amikor tegnap délelőtt megkerestük. Fél tizenegykor, a történelemóra után folytattuk.
– Hogyan vezet egyszerre NB I-es bajnokcsapatot és iskolát?
– Harminc éve dolgozom párhuzamosan edzőként és tanárként, rutinom van benne. Igazgatóként csak heti három órát tartok, az idegenbeli Euroliga-meccsekre kiveszek egy-egy nap szabadságot, de például a bajnoki döntő utolsó napján, hétfőn is tartottam órát.
– Azért amikor tavaly elvállalta a vezetőedzői posztot, fel kellett adnia valamit addigi életéből.
– A tavalyi extra év volt, hiszen összesen öt aranyat nyertem a klubjaimmal. A bécsiekkel elsők lettünk az osztrák kupában és bajnokságban, a soproni kadét fiúkkal is országos bajnoki címet szereztünk. Most már csak az iskolára és a soproni női csapatra koncentrálok.
– A meccsekkel járó stresszt mikor piheni ki?
– Két teljesen más jellegű munkát végzek, ami így feloldja a monotóniát, az agyamat pedig akkor is könnyen átállítottam egyikről a másikra, amikor minden délután, este és hétvégén is dolgoztam. Szeretem a pezsgést. Amikor minap leültem a tévé elé a Galatasaray és a Strasbourg meccsére, kérdezték tőlem, hogyan lehet ennyi kosárlabdát nézni. Úgy, hogy nagyon érdekel. Azért sokat jelent, hogy már nem éjfélre érek haza, mint Bécsből. Az iskolánk és a sportcsarnokunk ötszáz méterre van egymástól, nem olyan az életvitelem, mintha Budapesten laknék.
– Hanem tősgyökeres soproni.
– Akik rám bízták a női csapatot, tudták, hogy nem megy egymás rovására a két tevékenységem. Török Zoltán, a klub ügyvezetője szurkoló volt még, amikor már a fiúcsapatot edzettem, a másodedzőnk, Seres Éva pedig a játékosom volt.
– Az ön számára miben más fiúcsapatot és lánycsapatot vezetni?
– A kommunikációban. A játék fizikai oldala, sebessége, az ütközések a nemzetközi női mezőnyben kezdenek hasonlítani a férfiakéhoz. Tudtuk, hogy nem vagyunk olyan erősek, mint más euroligás csapatok, mégis beneveztünk közéjük is, hogy a fiatalok felvegyék ezt a fajta ritmust. A bajnoki rájátszásban kijött ennek az eredménye, de ott van előttünk a perspektíva, hogy a jövőben az euroligában is egyre jobban vitézkedjünk, és még több lehetőséget adjunk a fiataloknak.
– A Győr ellen simán, 3-0-s összesítéssel megnyert bajnoki döntő megadta azt az örömet, amire vágyott?
– A szépségét az adta, hogy hazai közönség előtt ünnepelhettünk az utolsó meccs végén. Máskor Bécsből vagy Miskolcról jöttünk haza győztesként a csapataimmal, és a szeretteimen kívül nem várt senki Sopronban. Most itthon nagyon emlékezetes partit tartottunk, ami maga volt a boldogság.
