Búcsú a Mambától

Kevesen voltak akkora hatással az NBA-re, mint Kobe Bryant. Michael Jordan a kisöccsének tartotta, mások gyűlölték. 60 pontot szórt zárásként, hiányozni fog.

A következő idényben ismét döntőbe jutottak, ahol azonban a Detroit Pistons megálljt parancsolt nekik. Shaquille O’Nealt elcserélték, Phil Jackson pedig ideiglenesen visszavonult. Az ezredforduló sikercsapata szétesett. Kobe Bryant azonban maradt Los Angelesben.

Az új időszámítás nem kezdődött jól, a csapat nem került be a playoffba, Bryant remek teljesítménye ellenére sem (27,6 pont, 7,0 passz, 6,9 pattanó átlagban).

Aztán eljött a következő idény, amely meghozta Kobe számára az egyik legnagyszerűbb egyéni teljesítményét. A Toronto Raptors ellen ugyanis megdobta minden idők második legtöbb pontját, 81-et.

Ugyanebben a hónapban négy egymást követő meccsen dobot 45 pontot legalább,

ilyen 1964 óta először fordult elő, és Wilt Chamberlain, valamint Elgin Baylor után mindössze a harmadik játékos volt, akinek ez sikerült.

A 2007/2008-as szezon Pau Gasol leigazolását hozta, ami Kobe és a Lakers számára is főnyereménynek bizonyult. Ő lett a szezon legértékesebb játékosa, a döntőben azonban a Boston Celtics jobbnak bizonyult. A következő két szezonban azonban már semmi és senki nem állhatott Kobe-ék útjába. Előbb az Orlandót múlták felül, majd jöhetett az édes bosszú a keletiek ellen egy emlékezetes döntőben, amikor is a Mamba elvitte az MVP-címet.

A következő időszakban – ami tulajdonképpen máig tart – pedig bebizonyosodott, hogy akkor és ott véget ért az újabb aranykorszak. Azóta jobbára csak szenved a Los Angeles-i gárda, a menedzsment többször is rosszul döntött (Dwight Howard elcserélése, Steve Nash leigazolása), Bryant pedig súlyos sérülésekkel bajlódott. Előbb az Achillese, majd a válla szakadt szét, de két éve a súlyos sérülések ellenére is történelmi tettet hajtott végre: megelőzte Michael Jordant a pontlistán, és átvette a harmadik helyet, 32 482 pontjával.

A húsz év során két ellentétes tábor alakult ki a világklasszis védő körül. A Kobe Bryantet istenítőké és az őt utálóké. Utóbbiak azt mondják, első három bajnoki címét Shaquille O’Nealnek köszönheti, míg utóbbi kettőért Pau Gasol tett sokkal többet. Az előbbi csoport álláspontja ezzel szemben az, hogy ez egy csapatsport. A nemi erőszakról is eltérően vélekednek az előbb említett hangok. A „haterek” csoportja egyértelműen őt teszi felelőssé, míg az őt kedvelők szent meggyőződése, hogy az áldozatként beállított hölgyet nem kellett győzködni az együttlétet illetően. Sokan O’Neal távozását is az ő nyakába varrják, míg az ellentábor olvasatában maga O’Neal tehető felelőssé, amiért a franchise megvált tőle. A sort pedig még folytathatnánk, de az igazságot valahol a két álláspont között kell keresnünk.

Ami vitathatatlan, hogy óriási szerepe volt az NBA-re, a liga egyik első számú arca és ikonja volt húsz évig, ami a visszavonulásával sem fog változni. Számtalan gyerek kezdett el miatta kosarazni, és magára a játékra is érezhető hatással volt. Ám most jöjjön néhány történet, amelyből világosan kiderül, miért is tartják az egyik legnagyobb ikonnak.

Visszavonulását sem akármilyen formában, hanem versben mondta el. Dear Basketball (Drága kosárlabda) című versének szabad fordítása: „Már csak ez a szezon maradt bennem. És ez rendben is van. Készen állok téged elengedni. Szeretném, hogy ezt tudd. Így a maradék időnket ki tudjuk élvezni. A jót és a rosszat is. Mindent megadtunk már egymásnak.”

Ami azonban talán ennél is jobban mutatja, mekkora hatással volt minden rajongóra, az az, hogy egy Celtics-szurkoló is tollat ragadott, és versbe foglalta, milyen kár, hogy visszavonul, mert nem lesz kit utálniuk ezek után.

Azokból a nyilatkozatokból is válogattunk, amelyek Kobe Bryantről szóltak. Elsőként a Chicago Bulls egykori vezérét, a kosárlabdasport egyik legnagyobb alakját, Michael Jordant idézzük:

„Én a bátyád voltam, te a kisöcsém. Hatalmas ajándéka vagy a kosárlabdának, és óriási segítség voltál az NBA-nek. A világon mindenhol szeretnek téged.”

Egyik legnagyobb riválisa, LeBron James, akivel többször is szembekerült a pályán, a következőt nyilatkozta március elején az egymás elleni összecsapás után: „Bárcsak minden este ellene meccselhetnék. Pusztán azért a versengésért megéri, hogy minden idők egyik legjobbja ellen játszol, és sosem tudhatod, mi vár rád.”

Kevin Durant, másik nagy ellenfele viszont így árnyalta a képet: „Kobe nem engedett másokat az asztalához ülni, mondván, mit keresnének ott, amikor nincs bajnoki aranygyűrűjük.”

Ebből is látszik tehát, mennyire megosztó személyiség volt az idén 37 éves Fekete Mamba, aki magyar idő szerint csütörtök hajnalban lejátszotta utolsó mérkőzését a Utah Jazz ellen. Csapattársai gyakorlatilag csak az öltözőben nem passzoltak neki, minden második támadást ő fejezhetett be, és úgy sült a keze, mint fénykorában. 60 pontnál állt meg.

Búcsúmeccsén valamit felvillantott abból, amiért a fél világ rajongott érte: megkapta a karmesteri pálcát, és a győzelemig vezényelt. „Mamba out” – búcsúzott a Staples Center kezdőkörében.

Hiányozni fog.