Mire jó Sulic esküje?

Két oka és következménye lehet a horvát beálló magyar állampolgárságának.

A. A.
2016. 04. 30. 7:33
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az MVM Veszprém honlapja a tényt közli tömören, hogy Renato Sulic, a csapat harminchat éves horvát beállója magyar állampolgársági fogadalmat tett Porga Gyula polgármester jelenlétében. A város híreiről tudósító Veol.hu hozzáteszi, hogy Sulic évek óta nem játszik hazája válogatottjában – vagyis akár a magyar válogatottban is számíthat rá Xavier Sabaté szövetségi kapitány, aki egyben Sulic klubedzője. Az NSO.hu oldalon kialakult szópárbaj témája pedig érthetően az: miért lett Sulic magyar állampolgár, és miért éppen most lett az?

Mielőtt magunk is állást foglalnánk, szögezzük le, a délszláv beálló valóban világklasszis az egyik legfontosabb poszton, és többek között a múlt heti szkopjei meccsen szerzett óriási érdemeket abban, hogy a Veszprém 29-26-os előnnyel kezdheti a szombaton 17.30-kor kezdődő visszavágót a BL-negyeddöntőben (Sport1).

Honosítása két célt szolgálhat. Mivel a hazai szövetség az élcsapatainkat elárasztó külföldi játékosok miatt korlátozni akarja az idegenlégiósok számát, Sulicot a Veszprém immár magyarként veheti számításba a jövőben, a szerződése 2018-ig szól. A beálló – mint írtuk – mostantól elvileg nemzeti csapatunkba is bekerülhet, akár a júniusi magyar–szerb vb-selejtezőre is, amelyen Sabaté feltétlenül a legerősebb együttest akarja pályára küldeni.

Ami a légióskorlátozást illeti, ez a magyar fiatalok menedzselését segítené, Sulic pedig semmiképp nem nevezhető annak. Más kérdés, hogy a hozzáállásukon, képzésükön hazai és spanyol vélemények szerint is változtatni kell – de változtatni lehet.

Ami a válogatottat illeti, kevésbé valószínű, hogy a honosítás hátterében ez állna. Sulic posztján felettébb ígéretes a jövő, a mindössze 21 éves, Balatonfüredről Szegedre igazoló Bánhidi Bence európai szinten játszott a januári Eb-n. Bánhiditől függetlenül nem is lenne szerencsés újra egy korosodó külföldihez nyúlni, férfiválogatottunk ebbe a csapdába éppen elégszer belesétált az utóbbi másfél évtizedben kubai és délszláv kézilabdázók bevetésével. Egy részük rövid távon valóban megoldást jelentett, emlékezetes Eb-, vb- és olimpiai meccseket nyert a gárda Puljezevics Nenad vagy Pérez Carlos hozzájárulásával.
Csakhogy az olyannyira áhított érmet velük sem érte el, hosszú távon pedig nem segítette a magyar fiatalok fejlődését. Az eredmény ugyanis ismeretes: látványos bukás az idei kontinensbajnokságon, Magyarország a közelébe sem került az olimpiai kvótának.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.