Akik a szapporói feljutáskor borzongtak, a krakkói csoda alkalmával a bőrükből is kibújtak, és a fejük fölött lóbálva kántálták: „Gyerünk, gyerekek, egy ország veletek!” A már-már kultikussá váló hokis lelátói rigmus enyhe túlzás, hiszen nem minden hazánkfia rágja tövig a körmét, mikor jégkorong-válogatottunk jégre lép, de az elmúlt tíz évben a nemzeti csapat sokat tett azért, hogy a sportág idehaza talán a leglátványosabb fejlődést mutassa be a csapatsportok közül.
Némi kedvcsináló:
A japán divízió I-es vébé idején – Magyarország 70 év után újra feljutott az A csoportba, innen a szapporói hősök elnevezés – hazánk összesen nem rendelkezett 10 szabvány méretű hokipályával, ennél jobban nem nagyon lehet érzékeltetni, milyen világraszóló bravúrt vittek véghez Szuper Leventéék. Ma ez a szám már huszonnyolc, ebből 17 zárt hokistadion, 11 pedig nyitott pálya. De nem csak a jégfelület mennyisége nőtt a sikerek hatására, egyre több gyerek kezdett el jégkorongozni, beindultak az akadémiák, az Alba Volán 2007 óta az osztrák ligában erősödik, és mivel rendre ők adják a válogatott gerincét, ez a nemzeti csapat szereplésén is meglátszik.
Magyarország–Szlovákia: május 7. 11.15
Magyarország–Kanada: május 8. 11 15
Magyarország–Franciaország: május 10. 19.15
Magyarország–Finnország: május 11. 19.15
Magyarország–USA: május 13. 15.15
Magyarország–Fehéroroszország: május 14. 15.15
Magyarország–Németország: május 16. 19.15
A hazai bajnokság is kiegyensúlyozottabb lett: míg korábban a Fehérvárt szinte csak a Dunaújváros tudta megszorongatni, és ezekből a csapatokból válogathatott a szövetségi kapitány, addig mára gyökeresen átalakult a helyzet. A szentpétervári világbajnokságra utazó keretbe 4 hazai klub ad játékost – Fehérvár, DVTK, MAC, Debrecen. Míg a szapporóiak zömét a Volánból vagy a Dunaferrből hívta be Pat Cortina, addig Rich Chernomaz a fenti négy klub mellett olasz, amerikai, svéd, osztrák, cseh, francia és finn légiósokra is támaszkodhat. A kanadai trénerek miniinváziója komoly tudástöbbletet hozott a hazai hokiba, ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2008 után nem várt gyorsasággal, 2015-ben is feljutott a legfelső osztályba a magyar válogatott a lengyelországi tornán. A honosított játékosokról nem is beszélve: Andrew Sarauer és Frank Banham nélkül például egészen máshogy néz ki ez a csapat, kár, hogy utóbbi már a negyedik ikszen is túl van, a térde pedig már alig hajlik, így a vébé lesz az utolsó dobása a jégen. Hári János viszont nagyon fog hiányozni, sérülés miatt kellett otthon hagynia őt Chernomaznak.
Nézzük a menetrendet! A május 6-án elrajtoló A csoportos világbajnokság 16 csapatos, két nyolcas csoportban játszanak egymás ellen a riválisok. Az liga A jelű csoportjának meccseit Moszkvában rendezik. Oroszország, Lettország, Svédország, Norvégia, Csehország, Dánia, Svájc és Kazahsztán feszül itt egymásnak. Minket természetesen a szentpétervári nyolcas érdekel. Válogatottunk (zárójelben a világranglistás helyezés) Kanadával (1.), Franciaországgal (12.), Németországgal (13.), Fehéroroszországgal (9.), Finnországgal (4.), az USA-val (5.) és Szlovákiával (8.) méri össze az erejét. A csoportok első négy helyezettje a negyeddöntőkben keresztbe játszik egymással. Ne legyenek illúzióink: a mieink a kiesés ellen folytatnak majd ádáz küzdelmet. Ebben nehézséget jelent majd, hogy Németország és Franciaország is biztos bent maradó, ugyanis ők a jövő évi világbajnokság társrendezői. A vébé előtti utolsó sajtótájékoztatón Kovács Csaba, a hokiszövetség elnöke elmondta, 5-6 pont elegendő lehet a csodához. Persze azzal minden jégkorongrajongó tisztában van, hogy egészen döbbenetes bravúr lenne, ha ez bekövetkezne. Igazából már a pontszerzés is óriási haditett volna.
A hazai sztárelőadók vegyes csapata megírta a válogatott „himnuszát” a vébére. Íme:
Az ellenfelekről röviden. Az USA, Finnország és Kanada gyakorlatilag megközelíthetetlen. Az amerikaiakkal egyetlenegyszer, még 1939-ben játszottunk, 3–0-ra kikaptunk. Tavaly és 2013-ban is harmadikok lettek a vébén, de ők általában az olimpiára tartogatják az erejüket. Kanada külön kaszt, és nem csak azért, mert ők a címvédők. Tíz egymás elleni meccsünkön 2 döntetlent sikerült kicsikarni, nyolcszor kikaptunk tőlük. Legutóbb 2009-ben, a svájci A csoportos vb-n 9–0-ra, ahol egyik játékosuk álmélkodva kérdezte a riportertől, mit ünneplenek a magyar szurkolók a méretes zakó után. Természetesen azt, hogy egyáltalán ott lehettek az A csoportos tornán. 25-szörös világbajnokok, a tavalyi győztesek közül viszont most alig néhányan lépnek jégre. A finneket barátságos meccsen egyszer elkaptuk 2009-ben, nem sokkal később 0–6-tal válaszoltak Miskolcon. Ahogy általában, úgy ezúttal is esélyesek a végső győzelemre, ahogy az előbbi két csapat is. 2 éve Minszkben ezüstöt szereztek, 2011-ben ők lettek a világbajnokok, tavaly hatodik helyen végeztek.
Ha a végső győzelemre nem is, a negyeddöntőre mindenképp pályázik Szlovákia, mellyel nyitómeccsünket játsszuk. Hossa, Gaborík és Chara sincs ott Szentpéterváron, de így is van NHL-es játékosuk a keretben. 2003-ban félig B csapattal jöttek Budapestre, így meg tudtuk lepni őket, de általában ők szoktak verni minket. A 2009-es svájci világbajnokságon az utolsó pillanatban lőtt góllal múltak felül bennünket 4–3-ra. A fehéroroszok legjobb vb-eredménye egy hatodik hely 2006-ból. 2009-ben 3–1-re vertek bennünket. Szabvány méretű jégpályából sokkal több nincs nekik, mint nekünk, de a keretük sokkal erősebb így is, mint a miénk.
És végül a németek és a franciák, a két bebiztosított. Előbbitől 7 éve csak 2–1-re kapott ki a Cortina-csapat, összesen egy győzelmünk és 4 döntetlenünk van ellenük a 14 vereség mellett. 2 NHL-essel indultak Szentpétervárra. Az újraegyesítés előtt kétszer is voltak döntőben, azóta messze vannak ettől.
Az indulás előtti sajtótájékoztatón az egyik magyar stábtag megsúgta nekünk, hogy a franciák ellen készülünk a legnagyobb eséllyel pontszerzésre. Korábban rengetegszer játszottunk velük, amikor ingáztak a divízió I és az A csoport között, összesen 52-szer. Az egyetlen ellenfelünk, aki ellen több győzelmet (27) jegyzünk, mint vereséget (19). Tavaly Stavangerben 3–1-re kikaptunk tőlük.
A magyar csoport mérkőzéseinek helyszíne a szentpétervári Jubilejnij csarnok. A létesítményt 1967-ben adták át, az SZKA Szentpétervár otthona. 3 jégpálya is van benne, a lelátón több mint 12 ezer ember fér el. Kívülről a szocreál csodája, belül viszont modern. 2000-ben fejezték be a felújítását, abban az évben már rendeztek itt A csoportos világbajnokságot.
Hogy miképp maradhat bent az elitben Magyarország. Mivel a jövő évi vébét közösen rendezik a németek és a franciák, ők védettnek számítanak, így a következőképp alakul a helyzet. Ha sem a németek, sem a franciák nem lesznek utolsók, akkor a csoportunk nyolcadikja kizuhan. Ha valamelyikük mégis utolsó helyen áll majd, akkor a két csoport utolsó előtti helyezettjei közül a rosszabbik mutatóval bíró búcsúzik. Ha ők lesznek a nyolcadik és hetedik pozícióban a végelszámolásnál, akkor mindenképp bent maradunk, és a moszkvai csoport utolsója esik ki.
A felkészülési meccseken erős csapatokkal játszottunk. Ausztriát oda-vissza vertük, míg Szlovéniától és Kazahsztántól a rendes játékidőben kikaptunk. Az orosz B válogatottól csak hosszabbításban szenvedtünk vereséget.
Kapusok: HETÉNYI Zoltán, RAJNA Miklós (Fehérvár AV19), VAY Ádám (Debreceni HK)
Hátvédek: DUDÁS Jesse, SAGERT Kalvin (DVTK), GARÁT Zsombor, MESTYÁN István, STIPSICZ Bence (MAC), SZIRÁNYI Bence, WEHRS Kevin (Fehérvár), VAS Márton (Fassa, olasz)
Csatárok: BANHAM Frank, BARTALIS István, BENK András, KOVÁCS Csaba, KÓGER Dániel, NAGY Gergő, SARAUER Andrew (Fehérvár), ERDÉLY Csanád (Sioux Falls, amerikai), GALLÓ Vilmos (Linköping, svéd), MAGOSI Bálint (Briancon, francia), NAGY Krisztián, SEBŐK Balázs (KalPa, finn), SOFRON István (Klagenfurt osztrák), VAS János (Slavia Praha, cseh)
Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz
