Nem voltak eddig rossz emlékeink a németekről a férfikézilabdázás világversenyeken, bár a tavalyi Európa-bajnokságot érdemes elfelejteni (az egészet). A legfontosabb világversenyek fontos meccsein tudtak a mieink győzni, ilyen volt a 2004-es athéni olimpia és a 2011-es olimpiai kvalifikációs világbajnokság. Fazekas Nándor tud talán a legtöbbet a németekről, bundesligás éveire tekintettel előszeretettel véd ellenük, a mostani meccset – mely a két csapat számára a vb nyitómeccse volt – is ő kapott elsőként bizalmat, nem Mikler Roland.
És Fazekas védett, nem is keveset, hiszen ha tíz lövésből hármat-négyet megfog egy hálóőr, akkor nincs baj. Ezzel nem is volt, azzal már inkább, hogy a túloldalon védő Silvio Heinevetter tízből hatot hatástalanított, így az első félidőben nagyon nehéz helyzetbe hozta válogatottunkat. Főleg ő tehet róla, hogy
a szünet előtti percekben már hét góllal vezetett az Európa-bajnoki címvédő Németország, amire legrosszabb álmainkban sem gondoltunk.
Kellett ehhez a balszélső Uwe Gensheimer is, aki hét lövésből hétszer talált be az első harminc percben, volt köztük üres kapus gól, volt köztük szélső találat, és volt közöttük öt hétméteres. Ehhez persze a játékvezetés is kellett, amely a másik oldalon nem adott ilyen lelkesen büntetőket, egész pontosan a félidő utolsó percéig kellett rá várnunk, hogy nekünk is megítéljenek egyet. Császár Gábor be is lőtte.
A fő gondunk elsősorban a németek új generációjának elképesztő sebessége volt az egyik oldalon, a másikon pedig az, hogy Bánhidi Bencét egyáltalán nem lehetett megjátszani beállóban. Szélsőkre igazi szélsők nélkül nem építhettünk (a keretben csak Harsányi Gergely maradt, az utolsó pillanatban Gulyás Péter és Iváncsik Gergő is kikerült szerényebb forma miatt, Xavier Sabaté szövetségi kapitány úgy érezte, megoldja irányítókkal, átlövőkkel az oldalvonal mentén keletkező emberhiányt).
A második félidőben, bár erre már nem nagyon számítottunk, újra élessé tette a meccset a magyar válogatott. Ehhez többek között Mikler Roland kellett, aki negyedórán át ötven százalékkal tudott védeni,
fordulás után pedig nyolc percen át nem kapott gólt, így a mieink egy gólra feljöttek.
Miklernek sokat segített a feljavuló védekezés. A magyar oldalon a bátran bevetett fiatalok derekasan helyt álltak, Juhász Ádám háromból három gólt lőtt, többek között az általa szerzett labdával, Ligetvári Patrik a védelem tengelyében dolgozott keményen, és bátran állt hozzá a gyors ellentámadásokhoz. Balátlövőként Bodó Richárd és Dzsamáli Imán és megállta a helyét, és fontos gólokat lőtt a már rutinosabb Balogh Zsolt is, jobbátlövőként. Az idősebbek közé tartozó Harsányi Gergely a védekezésével mutatott példát.
Nagyon hiányzott viszont Bánhidi Bence immár megszokott hatékony játéka. Pedig egyre többször eljutott hozzá a labda, de ezúttal elrontotta a ziccereit, helyette Zubai Szabolcs vitézkedett beállóként.
Az utolsó két percben is megvolt rá az esély, hogy legalább egy pontot megmentsen a csapat, folyamatosan csak egy-két gól volt a különbség, végül a németek az utolsó fél percben még két gólt szerezve 27-23-ra nyertek.
Jó úton vagyunk. Sokféle védekezést gyakoroltunk, tudtuk, hogy erre készülnünk kell. Mindenki hozzátette a magáét a mai meccsen, de sajnos kikaptunk. A térdemben kevés folyadék van még, de annyira nem éreztem. Most jegelni fogjuk
– mondta a Sport1-en Bodó Richárd.
