Pásztory Dóra 2024-ről: Döntsenek az emberek!

Érdemi, tisztességes vitát követel a budapesti olimpiáról kemény hangú írásában a kétszeres paralimpiai bajnok.

Mint írja, egy ekkora esemény megrendezése több millió ember életét és hétköznapjait érinti. „Nemcsak akkor, amikor a költségvetés tervezésekor nem az egyik, hanem a másik rubrikába kerülnek a milliárdok, hanem akkor is, amikor

nem tudnak kilépni a házukból, mert fel van túrva az egész utca, nem jutnak el a munkahelyükre, mert le vannak zárva a tömegközlekedési útvonalak vagy akkor, amikor órákat állnak a dugóban az építkezések miatt. Nem hetekig vagy hónapokig. Évekig.

Ezek csak apró, talán a legközvetlenebb hatásai egy ilyen megaprojektnek.”

Szerinte ha akarjuk, miközben tisztában vagyunk ennek minden nehézségével, akkor csináljuk, rendezzünk olimpiát, de erről ne egy szűk, kiválasztott elit döntsön, amelynek személyes érdeke fűződik hozzá, hanem azok az emberek, akik egymásra fogják pakolni a téglákat, akiknek éveken keresztül át kell szervezniük a mindennapjaikat, hogy élni tudjanak egy nehezen élhető városban.

Úgy gondolja, „ha nincs meg a felkészüléshez szükséges infrastruktúra, akkor bizony erős hátrányból indulunk. És a győzelem vagy a bukás generációk sorsát fogja meghatározni, amiért felelősséggel tartozunk mindannyian. Az olimpiai projekt nem 2024-ig tart, mert utána több évtizeden keresztül érződik a hatása”. Szerinte ha úgy rendezünk olimpiát, hogy nem transzparens, mindenki számára elérhető, ellenőrizhető és számonkérhető minden egyes döntés, mindegy egyes forint, elköltött EU-s támogatás, akkor

„ez nem más, mint egy újabb gigantikus lopási projekt,

ennek pedig nem kellene így lennie, hiszen lehetne ez egy sikertörténet, amikor tényleg fejlődik, gyarapszik tőle az ország, a főváros, a különböző régiók és a társadalom. De ennek a fejlődésnek már most látni kellene a jeleit, amire érdemes alapozni egy ekkora beruházást”.

Pásztory 2017 elején nem lát mást, mint

„hazug vezetőket, csalást és lopást a legkisebb üzlettől a legnagyobbig, valamint az ebből fakadó teljes bizalmatlanságot;

a társadalomban pedig tájékozatlanságot, frusztrációt, egyre növekvő szakadékot a nyomor és a jólét között, egyre kevesebb nyitottságot, elfogadást és közösségben való gondolkodást”. Nem tartja magát olimpiaellenesnek, és őszintén drukkol, hogy Magyarország egyszer egy olyan hely legyen, amely otthont tud adni a sport legnagyobb ünnepének, de úgy érzi, Magyarország jelenleg nem ilyen hely.