Hol van az emberi teljesítőképesség határa? Talán a 246 kilométeres Spartathlon futóversenyen? A 30 nap, 30 Ironman (3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás, 42,2 kilométer futás) versenyen? Netán a tegnap elindult, mindössze háromversenyzős, meghívásos The Hell Race-en, ahol 480 kilométert kell futni a Himalájában, átlag bő 4000 méteres tengerszint feletti magasságban? Egyelőre biztosnak látszik, hogy az említett határ ez utóbbi alatt van – a The Hell Race-t ugyanis élő ember eddig még nem teljesítette. Magyar idő szerint tegnap este elindult rajta az 52 éves, Versenygép becenevű Szőnyi Ferenc ultrafutó és -triatlonista.
Az enyhén pocakos komáromi úriember alig tizenegy éve sportol, és azért indult el fizikai határainak fölfedezésére, mert túl a negyvenen már lihegve is alig tudott fölmenni a negyedik emeletre. Először még csak egy focipálya körül kocogott, de gyorsan rátalált a hosszabb távokra, a 2007-es, 223 kilométeres Bécs–Budapest-versenyt már 23 óra alatt teljesítette, két évvel később pedig elsőként falt föl egy 10 ironmanes sorozatot, 115 órás összteljesítménnyel. Ekkor már övé volt a 24 órás hazai kerékpáros távolsági csúcs és az 1000 kilométeres időrekord is.
Bő három éve teljesített egy 30 nap, 30 Ironman versenyt is, a folyamatos emberi teljesítőképesség határát pedig 40 órában határozta meg.
E mostani, himalájai verseny előtt, 2015-ben a La Ultra / The High fantázianevű megméretésre utazott, szintén a Himalájába; a 333 kilométeres verseny összesen három teljesítője között volt, 66 órás idővel. Eredményeire fölfigyelve hívták vissza idén a tengerszint fölött 2000 méteren fekvő, indiai Manaliba, ahol június 6-a óta akklimatizálódott a rajtig, és próbálta megszokni az ilyen-olyan (frissességű ) tojásokból álló étkezéseket. Leh településig szüksége is lesz a fehérjére és a szénhidrátra, 120 órája van csak ugyanis a kis mezőnynek, hogy legyőzze az összesen 10 ezer méter szintemelkedést és 7600 méter süllyedést, valamint az útba iktatott 4900 és 5343 méter magas hágót. Vízszintes szakasz nem lesz. Tudni érdemes még, hogy a Himalájának ezen a részén körülbelül kétharmadannyi a levegő oxigéntartalma, mint itthon, ezért mivel a sportolók teste nem jut elég oxigénhez, az izomzatot, mondhatni, nem tudják kihasználni, izomlázat egyáltalán nem fognak érezni. Cserébe viszont naponta akár többször is változhatnak az időjárási viszonyok, Szőnyiék mínusz 10 és plusz 40 fokban is futhatnak 24 óra leforgása alatt.
A versenyen először 170 kilométer után kapnak helyzetjelentést a sportolók, ott lesz először stabil távközlési kapcsolat.
„Nagy megtiszteltetés itt lenni. A megható megnyitó hivatalossá tette: a verseny, amire érkeztem, kezdetét veszi. Megtisztelő, hogy én képviselhetem Magyarországot. Jólesik, hogy nagy tisztelettel fogadtak, és bíznak benne, hogy teljesítem a teljesíthetetlent, ami még senkinek sem sikerült”
– üzente a Facebookon a verseny indulási helyéről Szőnyi Ferenc.
Korábban a sportoló elmondta, az extrém hosszú távú sportteljesítmények alapigazságai közül mindig mindenkire minden nem igaz, ám az ő saját titka a következetesség, a precizitás és az önfegyelem. A szintetikus élelmiszerekben csak igen korlátozottan hisz, szerinte egy jó párizsis szendviccsel nem ér föl semmilyen bekapható gél. Akinek pedig 50 fölött nem fáj semmije, az valószínűleg már nem él.
