„Nem tartom fairnek, hogy nők között indult az új-zélandi versenyző. Aki harminc évig férfi volt, az nem lesz soha teljesen nő a hormonjait nézve, akárhogy is érzi magát. Negyvenévesen a nők között egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy valaki ennyit emeljen.
Látszik, hogy kedves és szereti a súlyemelést, de nem tartom igazságosnak, hogy engedték versenyezni a női mezőnyben.”
Az egyik legrégebb óta zajló vita ebben a témában a dél-afrikai Caster Semenyához kötődik, aki többszörös világ- és egyszeres olimpiai bajnok 800 méteres síkfutásban. Férfias izomzata, külseje miatt folyamatosan támadják, az őt védők viszont arra hivatkoznak, hogy vannak olyan nők, akiknek a szervezete a normálisnál nagyobb mennyiségű tesztoszteront termel, ő is ezért néz ki úgy, ahogy. Semenya egyébként idén vette el barátnőjét, aki azóta teherbe esett. Hogy miképp, azt senki sem tudja
Laurel Hubbard esete annyiban más, hogy neki nem a nemikromoszóma-képével van gond, ő bevallottan férfiként élt korábban, így előnye a nők között nyilvánvalóbb, de a nemzetközi súlyemelő-szövetséget ez mégsem zavarja.
