Szerda hajnalban léptek pódiumra a magyarok az anaheimi súlyemelő-világbajnokságon. A plusz 105 kilósok között versenyző Nagy Péter a 10. helyen végzett, vagyis megismételte a riói olimpián elért eredményét. Facebook-bejegyzésében azt írta, cseppnyi hiányérzet van benne, de mivel lökésben és összetettben is idei legjobbját érte el, így elégedett lehet. Az aranyérmet a grúz erőember, Lasa Talahadze nyerte, aki négy kilóval javította meg a világrekordot összetettben (477 kiló). Nem is súlyemelésről beszélnénk, ha a győztest korábban ne tiltották volna el két évre doppingvétség miatt. Sajnos a mi Magát Krisztinánk is erre a sorsra jutott 2013-ban.
A tiltólistás szerek használata miatt egyébként kilenc ország versenyzőit zárták ki az idei vb-ről (Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kína, Moldova, Oroszország, Örményország, Törökország és Ukrajna).
A már említett Magát Krisztina a +90 kilósok között szerepelt a tornán, aminek szép reményekkel indult neki, hiszen az április spliti Európa-bajnokságon több kategóriában is bronzérmet tudott nyerni.
Itt persze már egy jóval zsúfoltabb mezőnyben kellett helytállnia. Szakításban 100 kilóig jutott, míg lökésben esélye volt egy még kiemelkedőbb eredményre, de végül nem jött össze a hetedik hely, a nyolcadik pozícióban végzett.
Annak ellenére, hogy eddigi legjobb vb-eredménye egy 18. hely, csalódottan nyilatkozott portálunknak.
„Nagyon sok maradt bennem, nem jól jött ki a lépés. A harmadik lökésgyakorlatnál megszédültem, mikor felvettem a súlyt, nem tudtam rendesen megcsinálni a kiemelést vállból, de sérülés nem történt. A hátamat és a lábamat éreztem a hosszú utazás miatt, talán ez is lehetett az oka. Ilyenkor érdemes lenne kicsit korábban a verseny helyszínére érkezni, hogy legyen idő kipihenni a hosszú utazás fáradalmait.”
Megkérdeztük tőle azt is, mit szól a semmiből jött új-zélandi ezüstéremhez, a győztes amerikai Sarah Robles mögött ugyanis a veteránkorú Laurel Hubbard végzett, akinek az idei évig semmilyen eredménye nem volt a nemzetközi versenyeken. Ráadásul Hubbard transznemű, korábban férfiként élt, egy másik néven, de 2017-ben már a nők között indult egy ausztrál versenyen. Ahogy a riválisok egy részének, úgy Magátnak sem tetszett, hogy lehetőséget kapott.
„Nem tartom fairnek, hogy nők között indult az új-zélandi versenyző. Aki harminc évig férfi volt, az nem lesz soha teljesen nő a hormonjait nézve, akárhogy is érzi magát. Negyvenévesen a nők között egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy valaki ennyit emeljen.
Látszik, hogy kedves és szereti a súlyemelést, de nem tartom igazságosnak, hogy engedték versenyezni a női mezőnyben.”
Az egyik legrégebb óta zajló vita ebben a témában a dél-afrikai Caster Semenyához kötődik, aki többszörös világ- és egyszeres olimpiai bajnok 800 méteres síkfutásban. Férfias izomzata, külseje miatt folyamatosan támadják, az őt védők viszont arra hivatkoznak, hogy vannak olyan nők, akiknek a szervezete a normálisnál nagyobb mennyiségű tesztoszteront termel, ő is ezért néz ki úgy, ahogy. Semenya egyébként idén vette el barátnőjét, aki azóta teherbe esett. Hogy miképp, azt senki sem tudja
Laurel Hubbard esete annyiban más, hogy neki nem a nemikromoszóma-képével van gond, ő bevallottan férfiként élt korábban, így előnye a nők között nyilvánvalóbb, de a nemzetközi súlyemelő-szövetséget ez mégsem zavarja.
