Amikor 2017 novemberében Fucsovics Márton fátyolos tekintettel felállt, és meglapogatta a hazai teniszszövetség elnökének, illetve edzőjének hátát egy sajtóeseményen, keveseknek lehetett világos, mi játszódott le a jelenlegi első számú magyar férfi teniszező fejében. A hirtelen jött érzelemkitörés jelentőségét azok tudják felmérni, akik az elmúlt huszonegy évben végigkövették fejlődését. Akik tudják, mit jelent tizenévesen hátrahagyni a családot, feladni a házibulikat egy bizonytalan kimenetelű karrier érdekében. Az elmúlt jó két évtized összes rontott szervája, erőfeszítése benne volt abban a két ölelésben, amely ugyanúgy kijár csapattársnak, trénernek, barátnak, akik nélkül soha nem jött volna össze a világranglista 85. helye. Róluk is szól Fucsovics Márton története.
Fucsovics Márton alig múlt négyéves, amikor egy lány ismerőse elhívta, hogy a nyíregyházi Bujtosi szabadidőcsarnok melletti pályán meglesse a játék fortélyait.
– Csütörtökön iratkozott be, szombatig hazaküldtem megnőni, olyan kicsi volt. Az első naptól meg akart verni, nem ismert elveszett labdát, így külön kezdtem foglalkozni vele. Teljesen máshogy mozgott, mint a többiek, kortársaival ellentétben nem kalandozott el a figyelme, azóta is őt keresem a pályán
– Gyuricsku Enikőt lenyűgözte tanítványa reakcióideje, fáradhatatlansága, egyetlen kortársa sem tudta visszaadni tenyereseit. Folyamatosan idősebbek ellen játszott, nyolcévesen a tíz-, tizenegy évesen a tizenkét évesek versenyeit nyerte meg. A hat együtt töltött év alatt – ilyen hosszú ideig egyetlen edzője sem dolgozott vele azóta – mindössze egyszer sírt, amikor Gyuricsku ráparancsolt, mert nem akart labdát szedni.
Szülei soha nem hagyták ott edzésen, a pálya mellől figyelték. – Most is szinte mindig utazik vele valaki a versenyeire otthonról, nem hagyják egyedül. Marci tudja, hogy a család a legfontosabb.
Bárhol játszik a világon, meccs után mindig felhívja a nagymamáját azzal a kérdéssel: láttad, mama? A mama pedig mindig nézi
– mondja Gyuricsku Enikő. A tréner későbbi kollégáival karöltve már az elején megmondta Fucsovicsnak, hogy top 100-as játékos lesz, és addig nem is akart hosszabb interjút adni senkinek, míg ez be nem következik.
Fucsovics sorra nyerte a regionális megyei tornákat, majd Erőss Béla vette át felkészítését a Nyíregyházi VSC-ben. Ugyanazt látta rajta, mint elődje: elképesztően összpontosított, jó értelemben véve koravénnek tűnt. „Ha mutattam egy új fogást, egyből megtanulta, és imádott edzeni, sokszor vissza is kellett fogni.” Míg Goran Ivanisevicet vagy Rafael Nadalt a futballpályáról, addig Fucsovicsot a kosárcsarnokból kellett „kimenteni”, teniszedzői végül rá tudták beszélni, hogy az ütőt válassza. Az iskolában eközben jól tanult. Az ifjú titán az NYVSC szőnyeggel borított talaján szerette meg a kemény, gyors pályákat.
Klubjában 11 éves kora óta ütögetett az amatőr szinten játszó Joó Györggyel. A vállalkozó egyik barátja jóban volt a Fucsovics családdal, és megkérte, hogy segítsen továbblépni a teniszezőnek. Csaknem apa-fiú kapcsolat alakult ki köztük, az évek során nem hivatalos menedzserévé vált. Erőss 2007-ben már látta, hogy sparringpartnernek (iskolázás az alapvonalról) is gyenge, szintet kell lépni, de Marci szülei ekkor még nemet mondtak a Cannes-hoz közeli Mouratoglou akadémia hívására. Innen került ki többek között Marcos Baghdatis vagy épp Gilles Müller.
Aztán képbe került a Stuttgart melletti First Line (FLTA) akadémia. Joó vitte próbajátékra Fucsovicsot úgy, hogy neki közben a környéken kellett dolgoznia. Felvették az akadémiára, de rengeteg pénzébe került a sok utazás. Természetesen a szülők, Edit és József is megtettek mindent, ami tőlük tellett, de a nyíregyházi egyesületből többen, köztük a mára milliárdossá váló Bige László (Bige Holding) is támogatta a játékost. A képzés forintban évi tízmilliós nagyságrendű volt.
Fucsovics profi körülmények közepette készülhetett itt 15-16 éves korától ugyan, de úgy érzete, börtönbe került. Szó szerint így fogalmaz az itt töltött jó három évről Hornok Miklós egykori Davis-kupa-kapitány és Gödry Levente is. Utóbbi 7-8 éves kora óta a legjobb barátja Fucsovicsnak, maga is teniszező. A tanulóktól elvették a telefonjukat, internetezni se lehetett mindig, alig hagyhatták el az akadémiát. A rendkívül érzékeny Fucsovicsot ez teljesen kikészítette. – Marci érzelmileg labilis, én is ilyen vagyok, ezért is értjük meg egymást annyira. Stuttgartban nem volt meg a szeretetteljes környezet, mint Nyíregyházán. Vannak emberek, akik csak darálnak, és elviselik ezt, de Marci nem ilyen. Hornok még tisztábban fogalmaz: a meleg családi környezetből kirepülő, sokat utazó ifjú elvesztette az otthonát, bázisát.
Mindezt tetézte egy akkori párkapcsolata, amely a hozzá legközelebb állók szerint rendkívül megviselte, szerelme ugyanis nehezen dolgozta fel, hogy folyamatosan távol van tőle. Eközben a német rendszerben nem is a korosztályos, hanem a regionális felnőttversenyekre vitték Fucsovicsot; sorra szenvedte el a vereségeket, ettől szép lassan az önbizalma is elpárolgott. Joó így emlékszik vissza: „Sokszor volt, hogy feladta kicsit, de végleg soha.”
Hornok ekkor lépett közbe, és elkezdte junior-világranglistás versenyekre hordani Fucsovicsot. 2009 csodás éve volt: egyéniben korosztályos Eb-ezüstérmes lett, majd első magyarként a US Openen párosban győzött a juniorok között. Sávolt Attila az Eddie Herr és az Orange Bowl versenyeken látta először élőben játszani, és már akkor úgy vélekedett, hogy a top 20-ig viheti. Fucsovics egy évre rá az ausztrál és az amerikai nyílt bajnokságon is elődöntőig jutott, Wimbledonban viszont első magyarként győzött Benjamin Mitchell ellen a juniorok között.
Sokan innentől datálják élete egyik legnehezebb időszakát. Vég nélkül nyüstölte a sajtó. Az Amerikában élő Hornok úgy érzi, a hazai közvélemény úgy ki van éhezve a sikerre, hogy amint egy fiatal megnyer egy trófeát, az újságok elkényeztetik, kikiáltják sztárnak. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a 2010 utáni években nem sikerült nagyot előrelépnie. Stuttgartból hazatérve végre bepótolhatta az elmúlt években kimaradt bulikat, miközben nem tudatosult benne, hogy a felnőttmezőnyhöz az eddigieknél is sokkal többet kell edzeni. – Hiányzott róla 5-10 kiló izom, ráadásul mi, magyarok biológiailag később érünk, mint például a déliek.
Marci addig pontosan tudta, hogy tehetsége révén kevesebb edzéssel is többre juthat, de ez csapda volt, mert a felnőttmezőnyben ezzel már nem lehet érvényesülni, csak kemény munkával.
Hiába verte meg ekkor például Carreno-Bustát, aki ma már top 10-es játékos, nem teljesült hirtelen az álma, a legjobb 100 közé kerülés – mondta Hornok Miklós.
A játékos nehéz időszakot élt át ez idő tájt: Gyuricsku és Joó György állítja, semmivel sem mulatozott többet, mint kortársai, más viszont olyan esetet is említett, amikor a játékos délután kettőre sem tudott kivergődni a pályára az átdőzsölt éjszaka után. Hornok szerint a németországi évek túlkompenzálása és a média által rápakolt nyomás idézett elő magatartásbeli változást. – A túlzott elvárás miatt csinálta, nem azért, mert ne érdekelte volna a tenisz – véli Hornok. A 2011 júliusában tartott, fehéroroszok elleni gödöllői Davis Kupa-edzőtáborban kapott egy végső figyelmeztetést az edzőtől, ennek nyomán pedig csak óriási csatában kapott ki Bardóczky Kornéllal az akkor klasszis Mirnij, Ignatyik párostól. Hornok véleménye itt egybevág Sávoltéval: Fucsovics akkor tud kiemelkedően játszani, ha teljes ellenőrzés alatt készül. Hornoknak végül mégis ki kellett tennie a teniszezőt a csapatból az eseti elhajlások miatt, aki így lemaradt az Andy Murray neve fémjelezte britek elleni Davis Kupa-csatáról.
A kapitány élete legnehezebb, leghálátlanabb döntését Joó György menedzserrel egyetértésben hozta meg, azt akarták, hogy Fucsovics, akinek az is átfutott a fején, hogy felhagy a tenisszel, végleg észhez térjen.
A fájdalmas büntetés hatott, Fucsovics felfogta, elfogadta, miért kapta. Utazásait és felkészítését Hornoknak komoly áldozatokkal (saját autóval, megelőlegezett költségvetéssel és minimális fizetéssel) sikerült megoldania.
Joó a nizzai Mouratoglou akadémiát választotta újabb állomáshelyül, de a honvágy továbbra is gyötörte a sportolót. 2013-tól már nemcsak az ATP-tornákba kóstolt bele egy-egy forduló erejéig, de Challenger-versenyeket is nyert Kínában és Olaszországban. Sőt egy-egy nagyot is elkapott olykor, mint az akkor a ranglistán 39. helyen álló Jérémy Chardyt. Francia edzőjével, Olivier Taumával hiába ért el egyre jobb eredményeket, a honvágy hazahívta. Gödry trénerével dolgozott egy ideig, de Joó, aki már évekkel ezelőtt kinézte Fucsovicsnak Sávolt Attilát, döntő lépésre szánta el magát. Először megfűzte az Amerikában dolgozó, korábban a legjobb hetven közé bejutó Sávoltot, majd a szövetségnél is kiharcolt némi támogatást, végül Fucsovicsot is rábeszélte, hogy ne ragaszkodjon foggal-körömmel akkori edzőjéhez. „Hittem benne, hogy azok a tulajdonságok, melyek Marciból hiányoznak, de Attilában megvannak, jó irányba terelhetik a pályáját. Attila tudatos, következetes, nagy munkabírású, profi szemléletű edző.” Ekkorra az óriási állami támogatásból Budapesten felépült egy minden igényt kielégítő edzőközpont is, itt készülhettek.
Sávolt a kezdetekről azt mondja, furcsa volt, hogy Joó György kereste meg, és nem Fucsovics, de miután meggyőződött róla, hogy a teniszező is őt akarja, és mindenben aláveti magát neki, elfogadta a felkérést. – 2016 januárjában, a közös munka kezdetén úgy edzett, játszott, mint amit a ranglista helyezése (230.) is mutatott. Abban állapodtunk meg, hogy 2017 végéig a legjobb száz közé kell kerülnie – nyilatkozta Sávolt Attila.
A legutolsó top 100-as magyar teniszező nem várt amatőrséggel szembesült: Fucsovicsnak nem volt a versenyekhez igazított edzésterve, se felépített versenynaptára. Ezen radikálisan változtattak, és iszonyú keményen edzettek. Joó szerint a játékos az elején nagyon megszenvedte a magasabb ritmusú tréningeket, de csendben maradt. Miután makacs, több hónapon át tartó térdsérülését kikúrálták, beindult. Federer és Wawrinka is hívta edzőpartnernek.
2017-re három Grand Slam-tornán is a főtáblán indulhatott, sőt a vicenzai és az ilkey-i Challenger-viadalt is megnyerte. Az év megkoronázásaként előbb a szlovák, majd a top 50-es játékosokat felvonultató orosz válogatottat verte vezetésével a magyar csapat, és jutott óriási bravúrral a Világcsoportba. Hornok rajta kívül egyetlen játékost ismer, akit a magyar színekben való szereplés mindig ennyire fel tudott dobni: Sávolt Attilát. Végül jöhetett a bázeli csoda: az ATP–500-as verseny negyeddöntőjében – Federer, Del Potro vagy épp Goffin társaságában – két labdára volt a ranglista 4. Marin Cilic kiverésétől. Ez már a legmagasabb szint, olyan sztárok, edzők gratuláltak neki, akiket addig csak a tévében látott, ráadásul egy év alatt annyi pénzt keresett, mint egész addigi pályafutása alatt, egy részét pedig rögvest fel is ajánlotta a magyar fiatalok képzésére.
Az év végi 85. hely, amely magyar szinten egészen fantasztikus eredmény, nem jött volna össze Sávolt nélkül, aki bár nem tervezte, 25-28 hetet is távol tölt a családjától, hogy elkísérje őt a tornákra. – Olyannyira igényli a jelenlétemet a meccseken, hogy olyan versenyekre szeretünk leginkább járni, ahol a legközelebb tudok ülni hozzá, így tudunk kommunikálni meccs közben. A „coaching” egyelőre tilos, kaptunk is már érte figyelmeztetést, de pontelvonást még nem.
A tréner fiaként tekint Fucsovicsra, és nem beszél vele a teniszen túli magánügyekről – „így alakult”. Állítja, most már bármikor benne van a pakliban, hogy megverjen egy top 10-es játékost. Joó György azt mondja, a top 100-ba frissen bejutók átlagéletkora 27 év, így Fucsovics a maga 25 évével még előnyben is van. Mivel itthon készülhet, közel van a családjához, akik hihetetlenül sokat jelentenek neki. Barátnőjének a napokban kérte meg a kezét, a magánélete így rendben van, ez pedig az ő esetében szinten mindennél fontosabb. A pályán a kulcs most az lesz, hogy bírja-e a megnövekedett felelősséggel járó terhet. Gyuricsku Enikő bízik ebben, édesanyja, Edit szavait idézi: kicsi korától arra tanította, hogy gondoljon a kőtörők munkájára, ahol a kő nem a százegyedik csapástól hullik darabokra, hanem attól, hogy előtte már százat mértek rá.
