Nem is tudtunk közelebb kerülni a britekhez. Egészen az utolsó két percig. Akkor Studer Ágnes és az addig ugyancsak betliző Turner Yvonne kosaraival sikerült két pontra felzárkózni, s váratlanul mégis felvillant a csoda lehetősége. Ám négy másodperccel a vége, egypontos hátrányban Határ Bernadett dobása nem be-, hanem kiperdült a gyűrűről.
Persze zokogott mindenki, valahol bájos is volt, ahogy Horti Dóra kisírt, vörös szemekkel így kezdte el a nyilatkozatát a vegyes zónában: „Nem szabad elkeserednünk…”
Székely Norbert szövetségi kapitány mindenkit arra kért, hadd ne kelljen konkrét okokat felsorolnia, ehhez szerinte alaposan ki kell még elemeznie a mérkőzést.
– Tény, csak az utolsó negyedben tudtuk annyira felgyorsítani a játékot, hogy az nekünk kedvezzen – tette hozzá.
– A miértre megkeressük a választ, és remélem, meg tudjuk ragadni az esélyt, amikor szombaton a hatba kerülésért játszunk majd. Elsősorban a lelkeket kell majd ápolni, túl kell jutnunk a csalódottságon.
A csalódottság azért is különösen fájdalmas, mert Nagy-Britanniát közepesen jó játékkal könnyen legyőzhettük volna, a magyar válogatott hatalmas esélyt szalasztott el.
Van lehetőség a javításra, de az biztos, hogy szombaton a belgák – akik hosszabbításban 84-80-ra kikaptak a franciáktól –, tehát a briteknél jóval erősebb csapat ellen kellene a második lehetőséget megragadni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!