Nyugati infrastruktúra, magyaros tempó

Vasile Miriuta legalább annyira magyar, mint román, hiszen játékosként Győrben, Székesfehérváron, a Ferencvárosban, Újpesten és a Honvédban is futballozott, kilencszeres magyar válogatott, s edzőként is dolgozott Győrben, június óta pedig a Kisvárda szakvezetője. Amondó, szervezeti, infrastrukturális téren már jócskán elhagytuk a román futballt, a fizetésekben nincs jelentős különbség, a színvonal és főleg a játék irama azonban még erősebb a Királyhágón túl.

Felcsút 20180418 Labdarúgás MK Magyar Kupa mérkőzés Puskás Akadémia DVSC Vasile Miriuta

– Ó, hát te is tudod a választ! Nem is lehet összehasonlítani a két ország körülményeit, Magyarországon még az NB II-ben is többnyire vadonatúj stadio­nokban játszanak a csapatok, Romániá­ban legfeljebb a Steaua és a Kolozsvár lehetőségei érik el a magyarországi színvonalat. A fizetésekben viszont nincs akkora különbség, a Steaua és a Kolozsvár, talán a Craiova játékosai körülbelül annyit keresnek, mint nálunk a Fradiban vagy a Vidiben, esetleg a Puskás Akadémiában. Ez van anyagilag, a játék nívójában pedig… Hát, a román élvonalban azért még nagyobb az iram, mint nálunk – mondja el egy szuszra Vasile Miriuta (képünkön), azaz Miriu­ta Laci, ez a szókimondó, ötvenéves fia­talember, a Kisvárda román–magyar kettős állampolgárságú vezetőedzője, amikor a két ország futballviszonyainak összehasonlítására kérem.

Született román létére ugyanis – folyékony, ámbár irodalminak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető magyarságával – Kolozsvárnak hívja a CFR Cluj csapatát, a magyar NB I az ő olvasatában a „nálunk”, ugyanakkor mihelyt korábbi klubjára, a nagyszebeni FC Hermannstadtra terelődik a szó, ott már Sibiu a szóhasználat.

Laci lassan két hónapja trenírozza az előző idényben a kilencedik helyen végzett szabolcsi gárdát, az első fordulóban 1-0-ra sikerült legyőzni a Paksot, utána viszont a Debrecen bevitte őket a (Nagy)erdőbe egy 4-1-es verés képében. Szóval nem egyszerű a helyzet.

– Mondtam Attilának (Révész Attila sportigazgató), hogy muszáj lesz erősítenünk a hónap végéig, főleg csatárposzton, mert a nyáron elvesztettük a házi gólkirályunkat, a kilencgólos Horváth Zoltánt, és hát azt se felejtsd el, hogy Cseri Tamás, aki a Mezőkövesd színeiben azt a kötényes csodagólt rúgta, két éve még szintén várdai volt. De nincs baj, dolgozunk keményen, az az álmom, hogy valahol a hetedik hely környékén végezzen a csapat. Szerintem a Fradi és a Vidi (hivatalosan a Mol Fehérvár) kivételével bárki verhető. A Loki ellen is rengeteg helyzetünk akadt, láttad az első félidőt?

Persze hogy láttam, csak hát a helyzeteket be kell rúgni, meg aztán az sem árt, ha van egy jó kapusa a csapatnak, említem Lacinak.

– Ugye, Felipére gondolsz? Felipe egy hónapot késett, de mióta megérkezett, rendesen edz, a fogsora is rendben van, szerintem már a hét végén ő fog védeni az MTK-pályán a Honvéd ellen. Persze ezt még meg kell beszélnem a kapusedzőnkkel, Szabó Attilával, elvégre ő foglalkozik a brazil sráccal. (Révész, aki köztudottan alaposan belefolyik a szakmai kérdésekbe is, nehezen tudja elképzelni, hogy ne Felipe kezdjen a kapuban szombaton a Honvéd ellen.) Hallom, Lanzafamét leigazolták Kispesten, még csak ez hiányzott, egy hetet várhattak volna vele.

Felvetem, az lehet, hogy Lanzafame már játszik szombaton, ugyanakkor az egyik legjobb magyarországi ­légiós meg éppen Miriuta csapatát erősíti.

–Az biztos, hogy Dzsiku (­Gheorghe Grozav, becenevén Gicu, a 28-szoros román válogatott támadó) ott van a három legjobb külföldi között, ő nem is az NB I szintjén futballozik, simán el tudna játszani a Bundesliga valamelyik felsőházi csapatában, mondjuk a Leverkusenben. Én csak tudom, úgy ismerem a német futballt, akár a tenyeremet! Nem hinném, hogy nálunk öregszik meg, a téli szünetig rúgjon hat-hét gólt, adjon négy-öt gólpasszt, aztán menjen isten hírével valamelyik komolyabb bajnokságba!

Azt már nem teszi hozzá, hogy így viszont decemberig jó lenne annyi pontot gyűjteni, amennyi garantálja a prolongált élvonalbeli tagságot.