Szombaton délután a számítógép előtt ülve szörnyű volt látni a heidenheimi világkupa eredménykövető oldalán azt, hogy együttesünk a nyolc közé jutásért 45-28-ra kikapott a hongkongiaktól, és a táblára már be is írták a 9-16. helyért zajló tusakodásra. Így a riói olimpián bronzérmes párbajtőrcsapatunk – soraiban a regnáló világbajnok Siklósi Gergellyel, aki pénteken a fegyvernem ikonikus fellegvárában is megnyerte az egyéni versenyt 332 induló között (!) – gyakorlatilag véglegesen lemaradt volna a tokiói ötkarikás játékokról. Pár perc múlva aztán kiderült, hogy a mieink (Siklósi, Rédli András, Berta Dániel, Andrásfi Tibor) nem katasztrofális vereséget szenvedtek, hanem fölényesen nyertek, csak fordítva könyvelték el az eredményt – ennyit a német precizitásról…
A folytatás bőséggel kárpótolt bennünket azért, hogy már eltemettük a kvalifikációban eddig bizony rosszul álló, a tavalyi budapesti vb-n csupán 11., majd a berni világkupán 9. helyen záró együttesünket. Amely most a negyeddöntőben 45-32-re verte az oroszokat, az elődöntőben 45-34-re a svájciakat, majd a döntőben a világranglista-vezető franciákat is legyűrte 45-43-ra, így harmincöt csapat között megnyerte a világkupát!
A döntő végjátékára még térjünk ki, mert az utolsó asszóra Berta 38-37-es francia vezetésnél kötött be az olimpiai és négyszeres világbajnok Yannick Borel ellen, aki jelenleg negyedik a világranglistán. A mi fiunk pedig a 176. (nem elírás!), még a hazai rangsorban is heten megelőzik, és pénteken az egyéniben a 223. helyen végzett, a tizenkét magyar induló közül ő volt a leggyengébb. A Honvéd 25 éves pengeforgatója azonban a csapatversenyekre mindig más dimenzióba kerül, eddig is nem egyszer ő volt a legjobbunk, és a szakvezetés úgy döntött, hogy most őt teszik a legfontosabb pozícióba, a befejező ember szerepkörébe. Amint a végeredmény mutatja, ez tökéletes húzásnak bizonyult, mert a szombatra vért ivó Berta a döntő utolsó asszójában 8-5-re kalapálta el a franciák elképedt klasszisát.
Fotó: MVSZ
– Összességében nagyon kiélezett, színvonalas és szórakoztató döntőt vívtunk a franciák ellen. Nekem a közepén volt egy kis hullámvölgyem, de nem ragadtam bele. A végén Borellel vívhattam, akivel egyébként nagyon szeretek vívni és talán tudok is ellene. Ezúttal is volt elképzelésem, tervem, elkaptam azt a jó érzést, ami ilyenkor szükséges. Valójában azt sem tudom, hogy milyen állásnál következtem, de mindent megtettem annak érdekében, hogy győztesként jöjjünk le a pástról. Igazi eufória volt ez, ami még most is tart – kommentálta a történteket Berta nem sokkal a döntő után.
