Aranysportág, aranyhal

Koronás Antal egykedvűen kapaszkodott a bot végébe. Már bánta, hogy engedett Freecy unszolásának.

– Nem látod, hogy lányok! – szólt rá.

A két sportoló a szomszéd stégen kikötött.

– Elnézést, bácsi, tudnának segíteni? – szól az egyik udvariasan hozzájuk.

– Mit? – ismerkedett Freecy a maga módján.

– Tessék parancsolni – javította ki Koronás.

– Csak egy kis szög kellene. Eltört a csavar az ülésemben, azt kellene ideiglenesen pótolni.

– Hadd nézzem! – felelte barátságosan Koronás, és átballagott a szomszéd stégre.

A tévén keresztül is mindig elámult azon, milyen jattosak a kajakos lányok, s most is elszégyellte magát a lányok széles vállát, dagadó izmait látva. Bezzeg őt csak a vádliján dagadó visszér emlékezteti egykorvolt futballista múltjára. Még sohasem látott belülről kajakot. Érdeklődve figyelte, ahogy a kajakos lány ügyesen kitekeri a csavarokat, majd kihúzza az ülést a sínjéből.

– Ide kellene valami, egy szög is megtenné – mondta a lány az ülést felé tartva.

– Ötös furat – dünnyögte Koronás magában. Aztán felment a kocsijához, kotorászott a szerszámos ládában, és kivette belőle a megfelelő csavart az anyával együtt.

– Pont jó – mondta elismerően a lány, mire Koronás megengedő fölénnyel mosolygott.

– Te, ez tuti a Kovács Kati volt! – bölcselkedett Freecy, amikor a lányok tovább lapátoltak. Koronás pontosan tudta, ha nyitva lenne a Sarki, Freecy másnap már úgy adná elő a kalandot, hogy nem csupán Kovács Katival találkoztak, hanem persze ő segített neki. Nem akart vele vitába szállni, ezért csak ennyit felelt:

– Nem, a Kőbán Rita.

Alighogy kimondta, az addig unottan ringatózó úszó lebukott a víz alá. Koronás bevágott, és érezte, hogy feszül a zsineg. Egy szép nyurgapontyot húzott partra.

– Micsoda fogás! – ámuldozott Freecy, aki még egy keszeget sem fogott aznap.

– A kajakosok küldték – kontrázott Koronás. – Aranysportág, aranyhal – tette hozzá, és kicsit ő is a kajakos sikerek részesének érezte magát.