– Gyerekkori álmom vált valóra. Nehéz szavakba önteni, mit is jelent nekem ez a gól, csak az tudja átérezni, aki átélte azt, amin végigmentem – beszélt a fehéroroszoknak ütött találatáról a Csíkszereda balszélsője. Amivel nem könnyítette meg a dolgunkat. Mert bár a magyar jégkorong-válogatottban székelyföldi, felvidéki, sőt tengerentúli születésű játékosok egész garmadája pályára lépett már, olyan még egy sem akadt, aki korábban másik ország legjobbjai között is kikorcsolyázott volna.
Az alapvetően kanadai invázió megakadályozására a nemzetközi szövetség roppant szigorú szabályokat alkotott. „Szimpla” országváltás esetén csupán két évet kell megszakítás nélkül lehúzni a fogadó ország valamelyik csapatában, ám ha az illető akár csak egyszer szerepelt a születési hely szerinti ország válogatottjában, akkor a kötelező moratórium megduplázódik. Becze Tihamér az első magyar ajkú hokis, aki ezt vállalta, de nemzetközi példákat sem tudnánk vég nélkül sorolni.
– Előtte fociztam, kézilabdáztam, cselgáncsoztam, későn, tizenegy évesen kaptam rá a jégkorongra – elevenítette fel kacskaringós pályafutása kezdetét a 28 éves támadó. – Akkoriban Szárhegyen már kihalt a hoki. Édesapám gondolt egyet, s újraindította a játékot a községben. Csináltak természetes jeget, amin én is elkezdtem korcsolyázni. Két osztálytársam bejárt Gyergyószentmiklósra hokizni, s hívtak engem is. Akkor én voltam az utolsó a csapatban, de mindenre képes voltam azért, hogy játszhassak.
Becze Tihamér tehetsége korán megmutatkozott, s jó barátjával, kortársával, Bartalis Istvánnal együtt – az édesapáik szintén barátok, sőt egykor padtársak voltak – két év múlva már a magyar fővárosban, a Budapest Stars csapatában pallérozódott.
– Nehéz évek voltak. Vízummal kellett Magyarországon tartózkodnom, mert akkoriban nekünk, székelyföldi magyaroknak még nem járt állampolgárság, azt csak a 2010-es választások után kérvényeztem és kaptam meg az elsők között. Ráadásul nemcsak az ellenfelek, de a csapattársak szülei is kitartóan és szándékosan románoztak minket – jellemzi a maga természetes módján a tudathasadásos viszonyokat.