Koronás Antal világ életében törvénytisztelő ember hírében állt, mégis – nem tehetett róla – már felállt a hátán a szőr, ha meghallotta a Maradj otthon! felhívást. Pláne ebben a csodaszép, kora nyárt idéző áprilisban, amikor órák hosszat elüldögélhetnének a Sarki kerthelyiségében (amely persze csupán három rozzant műanyag asztalból és kilenc székből állt a járdára terjeszkedve, de nekik így is tökéletesen megfelelt) vagy a korlátot támaszthatnák a futballpálya mellett edzés közben. Kicsit megkönnyebbült attól, amikor megváltozott a reklámszöveg, s Győrfi Pál már nem riogatott a „még nagyobb bajjal” – bár a sportélet megbénulása neki mindennél jobban fájt –, s csupán arra nézvést adott tanácsokat, hogyan fékezhetjük meg a járványt. Neki is támadtak ötletei, de ezeket inkább megtartotta magának.
Ahogy teltek-múltak a hetek, azon kapta magát, hogy erőt merít Győrfi Pálból. Egyidősnek saccolta magával, felvidult, amikor megtudta, hogy a szóvivő még fiatalabb is nála néhány évvel, hát még amikor azt hallotta, hogy kétnaponta kocog a Margitszigeten. Óhatatlanul arra gondolt, hogy ő futkosás nélkül is egészségesebben néz ki, mint a szóvivő. Pláne amióta a szomszéd tanácsára csak némi kerti munka után engedélyez magának egy-egy sört, s nem ver közéjük „éket”.
Amikor arról olvasott, hogy Németországban és Ausztriában újraindul a futballélet, szinte egy csapásra felvidult. A németekkel úgy volt – nagyanyja révén benne is csörgedezett sváb vér –, hogy jóban-rosszban diktálnak nekünk, így hát nálunk is lesz foci még a tavasszal. Ezen felbuzdulva álmodozással, tervezgetéssel, emlékei rendszerezésével teltek a napjai. Elővette kedvenc futballmezeit a szekrény mélyéből, megsimogatta, összehajtogatta s legfelülre készítette ki őket. Volt egy egészséges futballistaéletre buzdító symphoniás Fradi-dressze a kilencvenes évekből (inkább csak bánatában húzta fel, amikor vele együtt szívott a Fradi), egy Matthäus-féle (eredetileg Kapcsos Vincének dedikált) Bayern-trikója, nagy becsben tartotta a Platini nevével ellátott Saint Étienne-mezt is (aminek akkor ugrott meg különösen az ázsiója, midőn kiderült, a francia aranylabdás az ördöggel is cimborál), de mégiscsak a bordó-fekete, V kivágású, hosszú ujjú saját kilencese volt a szívének a legkedvesebb, amelyben anno gólkirály lett a megye egyben. Órákon át képes volt tanakodni azon, hogy ha végre újra mehet focimeccsre, melyiket is öltse magára.
