Kiss Tamás 2008-ban szomorú apropóból robbant be a magyar sportéletbe. Miután a pekingi játékok előtt hat héttel elhunyt Kolonics György, ő lett Kozmann Györggyel párja, s C-2 1000 méteren csodaszámba menő eredményként bronzérmet szereztek. A Csepelen nevelkedett, legutóbb a Szeged színeiben versenyző sportoló erről is beszélt a Nemzeti Sportnak.
– Peking sarkalatos pontja a karrieremnek, azt az évet nem is lehet a pályafutásom ívébe illeszteni, külön kell kezelni. Húszévesen abba akartam hagyni a kenuzást, abba is hagytam, 2008 nyarán már úszómesterként dolgoztam egy strandon, de Ludasi Robi kérte, ne álljak le teljesen, szerette volna, ha az országos bajnokságon még indulok, ezért heti kettőt-hármat még edzettem. Aztán történt, ami történt… Utána négy-öt évig tartott, amíg visszaverekedtem magam a kenus élvonalba. Gyötrelmes évek voltak, a siker engem agyonnyomott, nagyon lassan tudtam feldolgozni, megszenvedtem. Csabai Edvin fogalmazta meg jól: én nem előtte, hanem utólag dolgoztam meg azért az olimpiai bronzéremért, ami azért elég rendhagyó – elevenítette fel az akkori időket Kiss Tamás.
A pályafutása befejezését a következőképpen indokolta:
– Az utóbbi másfél évben nem szerettem már kenuzni, nem éreztem magamban a korábbi tüzet és motivációt. Ehhez jött, hogy az előző évhez hasonlóan januártól újra sérüléssel bajlódtam, a tavaszi edzőtáborozás alatt pedig haláleset történt a családban, ami nagyon megviselt. De miután hozzászoktam a hullámvölgyekhez, úgy voltam vele, összeszorítom a fogam, kitartok, hiszen nagyon közel van már az olimpia. A tokiói játékok elhalasztása után aztán úgy éreztem, még egy évet biztosan nem tudok végigcsinálni.
A jövőjével kapcsolatban azt mondta, még keresi az útját, el tudja képzelni, hogy a sportban dolgozzon, de civil vállalkozás indításában is gondolkozik. Hozzátette: ha a sérülése javul, elképzelhető, hogy az idei országos bajnokságon – amelyre a tervek szerint augusztus végén kerülhet sor – egy csapathajó tagjaként búcsúzik el az élsporttól.
