Megadták a módját a mérkőzésnek: a Puskás Arénában rendezték. Nézők nélkül, természetesen, pedig most már nem az impozáns stadion építészeti megoldásaiban szeretnénk gyönyörködni.
A meccs első félidejében az MTK futballozott tetszetősebben – a balhátvéd Katona ziccerig is jutott –, mégis a Honvéd dönthette volna el a továbbjutást. Indokolt a feltételes mód, mert Solymosi játékvezető nem volt partner ebben: két góltól is megfosztotta a pályaválasztót (mert hogy házigazdának azért a Honvédot sem nevezhetnénk).
Mindkét eset az első félidő hajrájában volt. A 41. percben Hidi ívelt be balról szabadrúgást, Batik kétségtelenül lesről érkezett, csak éppen nem ő, hanem Lanzafame fejelt Varga kapujába. A temperamentumos olasz a rá jellemző kéztartással vonta felelősségre a partjelzőt – mindhiába.
A 45. percben George lépett ki remek labdával az MTK 16-osán belül, Varjú hátulról letarolta, az arckifejezése pontosan árulkodott arról, tisztában van a tettével, ám Solymosi sporttárs megkönyörült rajta. Még csak nem is lest ítélt (amúgy helyesen, mert egyvonal volt), hanem a télen kölcsönbe érkezett 13-szoros Costa Rica-i válogatott csatárt látta szabálytalannak. Talán ő maga sem tudja, miért, de szerencséjére a bírókat védő szabályzatnak hála a játékvezetőket nem lehet kérdőre vonni.
A lényeg: egyértelmű büntető helyett az MTK jöhetett szabadrúgással.
A második félidő már csendesebben pergett le. Pisont István lecserélte mindkét csatárát, George-ot és Lanzafamét is, ami egyértelműen árulkodott a szándékáról: valahogy kihúzni a meccset kapott gól nélkül. Az MTK idővel ismét fölénybe került, de ez kevés volt a gólhoz. Maradt a 0-0, csakúgy, mint az első meccsen, így következett a hosszabbítás.
