És bár az első sokkból ébredezni kezd a sportág – úgy tűnik, az Eger az állami mentőövnek hála mégis a víz felszínén marad, az OSC helyzete is stabilizálódni látszik a Mol szerepvállalásával –, mindenképpen új fejezet kezdődik a honi pólóban. Az olajos mamutcég – nagyon helyesen – feltételül szabta a kizárólag magyar vízilabdázók foglalkoztatását, és mivel a szövetség a következő bajnokságban már csak csapatonként két légiós szerepeltetését engedélyezi, garantálva lesz az UVSE maturáló tiniklasszisainak, Vigvári Vendelnek és Konarik Ákosnak a rendszeres játéklehetősége új klubjaikban, az FTC-Telekomban, illetve a Szolnoki Dózsában.
Mivel a sportág pénzügyi alapját megteremtő taóból nyilván kevesebb csurran-cseppen a közeljövőben, talán ésszerű szintre racionalizálódnak a fizetések is – havi tízezer eurós, még kosaras- vagy futballistamércével mérve is tekintélyes gázsikról szólnak a meg nem erősített pletykák –, fenntartható fejlődési pályára áll a sportág, megszűnik az a kissé abszurd állapot, hogy mi, magyarok finanszírozzuk a legfőbb ellenfeleink, a délszláv pólósok anyagi jólétét. (A riói olimpiai bajnok szerb válogatott tizenhármas keretéből csak Dušan Mandić és Filip Filipović nem kereste vagy keresi most is a betevőre valóját az ob I-ben.)
Hátha valami jó is kisül ebből az amúgy már egyre elviselhetetlenebb koronavírus-mizériából.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!