Veretes múlt, szánalmas vesszőfutás – így élik meg a legendák az Újpest kötéltáncát

Újpesti legendák beszélnek érzéseikről a csapat vesszőfutását látva. 1911 óta egyszer sem esett ki a csapat az NB I-ből, de most nagyon közel áll hozzá. Hét forduló van arra, hogy Novothny Somáék meghosszabbítsák élvonalbeli tagságukat.

Botka Endre hatodszor szerepel a válogatottban Fotó: Mirkó István

Az utóbbi négy évtized sovány mérlege két bajnoki cím (1990, 1998), de az élvonalbeli tagság 1912 óta szakadatlan. Most még. Mert amikor hét forduló van hátra, a ma este 21.05 órakor kezdődő Újpest–Honvéd „rangadó” előtt tizedik a csapat, csak a jobb gólkülönbségével megelőzve a már kieső helyen álló Paksot. A csapatot hét éve irányító Nebojša Vignjević június elsején lemondott, a vezetőedzői posztot addigi segítőjére, Predrag Roganra testálva.

Vészhelyzet van, ahogy az a három újpesti legendával folytatott beszélgetésünkből kiderül. Közülük az első, Tóth András. Az elegáns ballábas karmester 55 éve tagja az egyesületnek, 301 bajnoki mérkőzést játszott lila-fehérben és tizenhétszer volt válogatott.

„Ilyen múlttal roppant nehéz átélni azt a vergődést, ami Újpesten folyik. Egyszer a klub technikai vezetőjeként már tapasztaltam ilyet, amikor a Hatvannal osztályozót játszottunk. Akkor azt mondtam magamban, soha többé ne legyen ilyen, de most mégis bekövetkezett az, amitől féltünk” – mondja, s hogy miben látja a vesszőfutás okait, az a videóból kiderül:

[video width="640" height="360" mp4="https://magyarnemzet.hu/wp-content/uploads/2020/06/TothAndras3.mp4"][/video]

Véber György a legutóbbi két – 1990-es és 1998-as – bajnokcsapat vezéregyénisége volt, több mint harminc éve tartozik a klubhoz, kétszáznál is több bajnoki meccsen lépett pályára, és nehezen éli meg azt, ami az első csapattal történik. Hogy mennyire nehezen, az a videóban látható, hallható:

[video width="640" height="360" mp4="https://magyarnemzet.hu/wp-content/uploads/2020/06/VeberGyorgy22.mp4"][/video]

A 75 éves Noskó Ernő szavai videó nélkül is mellbevágóak:

– Szörnyű, csak ennyit tudok mondani, szörnyű. Régebben szegény Göröccsel, manapság Tóth Andrissal, Dunai Edével, Véber Gyuriékkal járok ki a meccsekre. Nincs játékos! Néztem a kisvárdai meccset, hát nem rúgnak kapura! Milyen csatársor az, amelyik nem rúg kapura? Szörnyű! Tologatják hátul a labdát, ez nem foci! Nekem pláne szörnyű, mert én olyan csapatban játszottam, ahol négy, öt, hat gólt rúgtak a csatárok. A nézők még le sem ültek, és már 2-0-ra vezettünk! Ha kiesnénk, azt talán nem is élném túl. A fiammal szoktam kijárni a meccsekre, a múltkor azt mondta, apa, mi NB II-esek leszünk? Majdnem összeestem, le kellett ülnöm…

Sokkoló szavak. Kérdés, a mai újpestiek, Pajović, Ristevski, Pauljević, Bureković, Nwobodo, Traoré, Calcan, Sedláček, Onovo, Perošević tudatáig és főleg szívéig eljutnak-e egyáltalán…