Kezdjük a rideg számokkal. Amikor Szivicset felállították, 11 forduló után tíz pontja volt a Paksnak három győzelemmel, egy döntetlennel és hét vereséggel, meccsenként 0,91 pontot szerzett a csapat. Az Osztermájernek jutó 22 fordulóban 31 pontot gyűjtött az együttes, pozitív mérleggel (nyolc győzelem, hét-hét döntetlen és vereség), mérkőzésenként 1,41 pont volt az átlaga. A különbség szembetűnő, és mindez – legelsősorban a bennmaradás – Osztermájer érdeme. Logikus, hogy továbbra is ő marad a vezetőedző.
– Lehet, hogy logikus, de e pillanatban ez még nem dőlt el – mondta érdeklődésünkre Haraszti Zsolt ügyvezető. – Nem olyan egyszerű ez a dolog. Gábor totál amatőr edzőből lett NB I-es tréner. Neki nyugdíjas állása van a Paksi Atomerőműben, emellett nálunk utánpótlás-szakágvezető, aki tavaly november 4. óta a profi csapat edzője is volt. Itt és most ezt helyre kell tennünk, mert egy fenékkel nemhogy három, de még két lovat sem lehet megülni. A döntés az ő kezében van, végleg beáll-e a profik táborába vagy sem, mert ez így tovább nem mehet. NB I-es labdarúgóedzőnek lenni pedig nem nyugdíjas állás, ezt, gondolom, nem kell részleteznem. Napokon belül döntenie kell.
Haraszti természetesen meg volt elégedve Osztermájer munkájával, az önmagáért beszél, hogy továbbra is NB I-es a Paks.
– Ez nem is kérdés, mondom, a döntés Gábor kezében van. Azért ez a bennmaradás nem volt a világ legegyszerűbb dolga. A szombati, debreceni meccset hetven percen át kezében tartotta a Paks, aztán jött a potyagól, majd a hosszabbítás rémes utolsó két perce előbb Szatmári kapufájával, majd Ferenczi lécről a gólvonalra vágódó labdájával. Vajon hány évet öregedett Haraszti ezekben a percekben?
Fotó: Mirkó István
– Érdekes, mert hetvenvalahány percig uraltuk a meccset, és legalább három alkalmunk volt arra, hogy lezárjuk a mérkőzést. És aztán csináltunk egy kapitális hibát, szépített a Loki. Bevallom, nem is megijedtem, hanem egyszerűen lefagytam. Lassított filmen peregtek előttem az események, a kapufák, kívülről láttam magam, senkinek sem kívánom azt a néhány percet. Azt mondogattam magamban, nem létezik, hogy a sors elvegye tőlünk ezt a megérdemelt bennmaradást. Aztán véget ért a meccs, és nem estünk ki. Felemelő pillanat volt, amikor a sajtóértekezleten Kondás Elemér, a DVSC edzője elismerte: nem érdemelt volna vereséget a Paks, mert jobban játszott.
