A művészeket a Budafoki Dohnányi Zenekar kísérte, s a zenekar tagjai igazán otthon érezték magukat a mogyoródi versenypálya 12-es kanyarjában – annak ellenére, hogy a Magyar Nagydíjakon megszokott hőségből nekik is kijutott. Csakúgy, mint a nagyszerű művészeknek, Miklósa Erikának, Rost Andreának, Molnár Leventének és Ninh Duc Hoang Longnak.
Rost Andrea, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes: „Magasztos, felemelő érzés a Himnuszt énekelni, a Formula–1-es Magyar Nagydíjon pedig a hagyomány ötvöződik a modern világgal, ami irtó jó érzés. Abból a szempontból is különleges, mert ezzel a Himnusszal most kilépünk az ország határain túlra, hiszen több tíz millió ember nézi meg világszerte. Sokan közülük talán azt sem tudják, hol van Budapest vagy Magyarország – és egyszer csak a himnuszunk ott lesz mindannyiuk otthonában. Szeretek vezetni, szeretem a gyors autókat, imádom a száguldást, ezért egy kicsit irigykedem a pilótákra, hogy ezen a csodás pályán vezethetnek.”
Miklósa Erika, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes: „Akármilyen rutinos az ember, a Himnuszt énekelni mindig megrázó élmény – persze pozitív értelemben. Mindig nagyon sokat gyakorolok rá, főleg mert legtöbbször élőben énekeljük, ez a mostani eset ebből a szempontból is különleges, hiszen most felvételről szól majd. Igaz, az is nagyon emlékezetes volt, amikor élőben énekeltem néhány éve.
Sose felejtem el, várakoztam a rajtrácson a törtfehér ruhámban és magas sarkú szandálomban, hogy sorra kerüljek, amikor valaki a bokszutca falán lévő kerítés nyílásán átugrott – és kis híján átesett rajtam. A frászt hozta rám, bár rögtön bocsánatot kért – utóbb kiderült: a késésben lévő Lewis Hamilton volt az.
A Himnusz maga is emlékezetes volt, érezhető volt a levegő zizegése, az, hogy mindenki lélegzet-visszafojtva várja a rajtot, és utóbb nagyon sok üzenetet kaptam, hogy látták a tévében, és gratulálnak.”

Fotó: Hungaroring Média
Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar Liszt Ferenc-díjas ügyvezető zeneigazgatója: „Százfős zenekar vagyunk, s vezetésemmel már harminc éve dolgozunk együtt jó hangulatban, egymást megbecsülve – az egyetlen olyan klasszikus, szimfonikus zenekarként, amely meg tudja tölteni a Papp László Sportarénát. A zenészek közül nem mindenki jött el a Hungaroringre – a harmincötödik jubileum alkalmából harmincöten voltunk a tizenkettes kanyarban, s meg kell mondjam, az F1-nek a zenészek között is megvan a varázsa. Büszkék vagyunk, hogy ez a Himnusz velünk szólal majd meg a harmincötödik Magyar Nagydíjon, zenészeink pedig az unokáiknak is elmondhatják, hogy ezen az aszfaltcsíkon muzsikáltak.”