– Bevallom, ezek a meccsek már összeolvadnak az emlékezetemben – mondja Fazekas László. – Közülük több is barátságos, mai szóval élve felkészülési mérkőzés volt, így nem tudom őket téthez kötni. Ugyanakkor általánosságban elmondhatom, hogy nem szerettünk a bolgárok ellen játszani, mert a játékosaik durvák, sokszor alattomosak voltak, és nekünk nem ez a kemény, hanem a technikás futball feküdt jobban. Ráadásul hazai környezetben erre rá is játszottak, nem véletlen, hogy azokat a meccseket többnyire megnyerték ellenünk.
A már negyven éve a belgiumi Atwerpenben élő Fazekas László viszonylag naprakész, de csak távolról figyeli a magyar futballt, a bolgárt viszont sehogy sem. Éppen ezért az ellenfélről nincs is véleménye azon kívül, hogy az utóbbi két évtizedben semmit sem hallott róla.
– A kilencvenes évek bolgár válogatottja a világ élvonalába tartozott, ám azóta eltűnt a szemem elől, sem a klubok, sem a válogatottak nem nyújtottak kiemelkedőt. Ebből arra következtetek, hogy nem lehet félelmetes ellenfél, ami nem azt jelenti, hogy lebecsülném. Igaz, a ma esti mérkőzés Szófiában lesz, most nem mehet ki ötven-hatvanezer vérmes szurkoló, a megengedett 8500 pedig nem teremt olyan hangulatot, amely hatással lehetne a magyar játékosokra. A mi válogatottunkat elég régen láttam utoljára, de ha abból indulok ki, hogy 2016-ban ott lehetett és jól is szerepelt az Európa-bajnokságon, valamint a Ferencváros BL-sikere is jelzi a magyar futball erősödését, akkor szerintem reális az esély arra, hogy a magyar csapat legyőzi Bulgáriát. Azért, mert akkoriban néhányszor legyőztük a bolgárokat, még nem tudok receptet adni, hogyan lehetne ezt most is megtenni, de nincs is rá szükség. A játékosokat aligha kell motiválni, hiszen tisztában vannak a tét nagyságával, és ha önbizalommal, okosan futballoznak, biztosan ők jutnak tovább.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!