A buborék szigorú, kissé kellemetlen, de van bájos oldala is

Ezen a héten zajlanak a női kosárlabda Euroliga csoportmeccsei, szigorú elzártságban, úgynevezett buborékban. Az egyiket a magyar bajnok Sopron Basket rendezi, és alkalmunk volt betekinteni, belülről is megnézni, hogyan működik egy ilyen buborék.

Teszt nélkül nincs semmi, buborék sem. Aki megérkezett, becsekkolhatott ugyan, ám a szobájába csak azután mehetett, hogy meghallotta a védőfelszerelésbe öltözött orvostól a kulcsszót: negatív. Másnap csak így kezdhette a napot: azaz tesztelés, negatív eredmény. Az első négy napon háromszor birizgálták meg mindenkinek az orrnyálkahártyáját – ez a manapság sokat emlegetett buborék alapja.

Kellemetlen, de ez van. Az orvos minden esetben bocsánatot kér, amikor felnyúl a pálcával, ő is tudja, nem jó érzés, ám játékos, stábtag, szervező, újságíró, játékvezető, de még a szálloda személyzete is szükséges rosszként tűri. Ők sem mehetnek haza egy hétig, ezekben a napokban a Sopron Hotel hermetikusan lezárt terület. Amíg tart a női kosárlabda Euroliga D csoportjának a buborékja, ha valaki kimegy, az már nem jöhet vissza, és akit nem bent teszteltek, az nem léphet be. A konyhába érkező alapanyagok is csak a sorompóig jutnak el, ott mindent kis kocsikra pakolnak, és azokon tolják be a raktárba.

Tesztelésre várva
Fotó: Magyar Nemzet

És ha már konyha: az étkezésnél sem lehet keveredés, a csapatok, a szervezők, a média képviselői mind külön, a saját idősávjukban és elkerített területükön étkeznek. Így alig találkoznak egymással, az pedig alap, hogy a szobáján kívül mindenki maszkot visel, bár a szoba elhagyására alig akad ok. Az egyik természetesen az edzés, ahol szintén nem futhatnak össze, mert legalább félórás szünettel követik egymást a csarnokban, amelyet ebben a harminc percben fertőtlenítenek. Talán meglepő, de logikus: mivel a takarítók és a biztonsági őrök is a pálya, illetve a játékosok, a többi buborékos közelébe kerülnek, ők is buborékban élnek, az aréna vendégszobáiban töltik el ezt a hetet.

Sopronban mintegy százhúszan vonultak önkéntes karanténba a hét végén, és azt péntek este, mások szombaton reggel hagyják majd el, akkor pukkan ki a buborék. Mindez azért, hogy három csapat, a Sopron Basket, valamint a két francia, a Bourges és a Landes elkezdhesse a kontinens legrangosabb női tornáját. Elképzelni is nehéz, mennyi figyelmet és aprólékos, kemény szervezőmunkát igényel ennek a buboréknak a megfelelő működtetése, valóságos csoda, ha tökéletesen sikerül. A siker egyik fokmérője a fertőzések kizárása, és ebben jól állnak a soproniak: mindössze egy pozitív minta akadt. A sors nagyon rossz vicce, hogy az érintett, az egyik játékvezető korábban azt kérte, hadd maradhasson vasárnapig. Szombaton körül akart nézni a városban, jelen állás szerint a jövő hét közepéig kell maradnia, de ki sem teheti a lábát a szobájából, az ételt is az ajtó elé helyezve kapja, ráadásul lázas, nincs is jól.

A meccsekre mindenki csak a szervezők fertőtlenített buszaiban juthat el a csarnokba, ahol kizárólag a saját sávjában tartózkodhat. Nézők nincsenek, ezt leszámítva azonban minden úgy zajlik, mintha normális időket élnénk: a játékosokat látványosan mutatják be, villognak a fények, dübörög a zene, utóbbi az időkéréseknél és a szünetekben is harsog, és a műsorközlő ugyanúgy bemondja a pontszerzők nevét, mint amikor megtelnek a lelátók. Az egyetlen szokatlan eszköz az, hogy olykor gépről felharsan a „Hajrá, Sopron!” biztatás – mindez nem bohóckodás, a játékosoknak fontosak ezek a formaságok, amelyek a meccshangulatnak legalább az illúzióját megadják.

Gyerekrajzok helyettesítik a szurkolókat
Fotó: Magyar Nemzet

A soproniak azt találták ki, hogy a székekre az akadémia növendékeinek a rajzait teszik ki, mindegyiken egy-egy fej látható, így még Michael Jor­dannel is találkozhatunk… A Szpartak Moszkva elnöke látta a keddi Sopron–Bourges mérkőzést, felfigyelt a rajzokra, és szerda reggel jelezte, hogy ha a soproniak jótékony célra felajánlva a pénzt elárvereznék a rajzokat, ő bizony a zsebébe nyúlna.

Van azért bája is a buboréknak.