Azóta, hogy Jules Bianchi, az akkor még létező Marussia csapat pilótája a 2014-es Japán Nagydíjon a vizes pályáról kicsúszva nagy sebességgel egy műszaki mentést végző traktornak ütközött, a Formula–1-ben nem történt tragikus baleset (a versenyző 285 nap kómában töltött idő után hunyt el), vasárnap azonban a Bahreini Nagydíjon ez csak hajszálon múlt. A szahíri pályán a szalagkorlátba fúródó, kettétört és kigyulladt autójában Romain Grosjean 28 másodpercet töltött a lángok között, ezután tudott kiugrani. Tűzálló overallja és a kevlárral megerősített többrétegű túlélőcella kiválóra vizsgázott, de ha a Haason nincs ott a 2018-ban bevezetett glória, a fejvédelmet szolgáló titánium védőkeret, akkor a versenyzőnek esélye sem lett volna a túlélésre, az acélkorlát lefejezi.
Bár Bianchi életét a glória sem mentette volna meg, a durva lassulástól szenvedett agysérülést a becsapódáskor, az ő balesete is hozzájárult ahhoz, hogy utána a Formula–1-ben tovább emelték a biztonság szintjét. Intő jel volt az F1-ben megfordult Justin Wilson IndyCar-pilóta halála is, akinek 2015-ben a Pocono-futamon egy másik autóról leszakadt orrkúp találta el a sisakját. A Formula–1-ben a versenyzők fejét védve plexipajzzsal és a végül zöld utat kapott glóriával kezdtek kísérletezni, de eleinte a csapatok és a pilóták részéről is nagy volt az ellenállás. Ellenvéleményként főleg esztétikai szempontokat hoztak fel, és a kezdetek óta nyitott pilótafülkés Formula–1 varázsának elillanását vizionálták. De sokan hangoztatták azt is, hogy a glória akadályozza a kilátást, s emellett hátráltatja a gyors kiszállást a versenyautóból, ami vészhelyzetben tragédiát is okozhat.
A jelenlegi mezőnyből többek között Max Verstappen (Red Bull), Kevin Magnussen (Haas), Danyiil Kvjat (Alpha Tauri) és Grosjean is ellenezte a glóriát, a régi nagyságok közül pedig Niki Lauda is ellene ágált. Ám egy másik háromszoros világbajnok, Jackie Stewart a glória mellé állt.
– Aki olyan sokat járt versenyzőtársai temetésére, mint egykor én, az csak támogathatja – jegyezte meg a „repülő skót”, aki az 1966-os Belga Nagydíjon maga is a tarkóján érezhette a halál leheletét, amikor keresztülment egy erdészházon, és egy pajtába csapódott! Legendás idők voltak, Spában akkor még 14 kilométeres volt a pálya, és erdőben is tekergett. A BRM kormányrúdja átszúrta a pilóta lábát, aki moccanni sem tudott, az üzemanyag pedig ömlött be mellé, és jó ideig nem érkezett segítség. Jackie Stewartot a versenyzőtársai húzták ki a csávából – szerencséjére mások is ott csúsztak ki –, és ezután a biztonság élharcosa lett; az F1-ben neki is köszönhetjük a biztonsági öv és a bukósisak kötelezővé tételét. Ahogy pedig Grosjean most már vallja, ahogyan vasárnap este fogalmazott: a glória az egyik legjobb dolog a Formula–1-ben.
