– Pillangón és mellúszásban is egész jó voltam, a korosztályos országos rangsorban a harmadik helyen álltam, amikor bejött az iskolánkba egy tornaedző, kiszúrt magának, és rávett arra, hogy váltsak sportágat – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Balázs Krisztián, akinek druszája, a londoni olimpiai bajnok Berki Krisztián a példaképe, noha neki nem a lólengés a legerősebb szere. – Sportos családban nevelkedtem fel, édesapám birkózott, anyukám hobbiszinten a futásnak szentelt sok időt, a húgom viszont váltogatta a sportágakat, a kajakozás ugyanúgy tetszett neki, mint egy ideig a cselgáncs. Sose nem bántam meg, hogy kikötöttem a tornánál, noha a késői kezdés miatt kezdetben be kellett hoznom a lemaradásomat, aztán néhány megtorpanás is lefékezett, feladásra viszont soha nem gondoltam.
Balázs Krisztián alkata nem emlékeztet az olimpiai aranyérme mellett három világbajnoki- és hat Eb-győzelemmel büszkélkedő Berki Krisztiánra, akit nem csak példaképeként, hanem mentoraként is tisztel. Elmondása szerint olyan embert lát benne, aki nemcsak a saját karrierének építgetésével foglalkozik, hanem a nála jól fiatalabb tornászok fejlődését is a szívügyének tekinti. Ezt az erényét csillogtatta a lólengés nagymestere legutóbb a tavalyi győri junior világbajnokságon is, ahol Balázs Krisztián a nyújtó döntőjében bronzérmet érő gyakorlatot mutatott be.

Fotó: Magyar Tornaszövetség
– Köszönettel tartozok Nagy Zoltánnak, az edzőmnek, aki immár tíz éve gondoskodik az előmenetelemről. Kiszámíthatatlan kamaszként néha nehezen kezelhető tanítványnak tűnhettem a szemében, de ez csak addig tartott, amíg ki nem nőttem a serdülőkori marhaságaimat. Közös eredményeink bizonyítják, hogy összecsiszolódtunk és jó irányba tartunk. Mindketten az elvégzett munka mennyiségében és minőségében hiszünk, és azt valljuk, hogy az újabb sikerekért mindig lehet és kell is többet tenni – szögezte le Balázs Krisztián.
A versenyző éremgyűjteménye az elmúlt három esztendőben látványosan gyarapodott. 2018-ban egy nemzetközi vegyes csapat – Team Simone Biles – tagjaként ifjúsági olimpiai bajnok lett Buenos Airesben, ugyanott egyéni indulóként egy-egy ezüst- (talaj) és bronzérmet (nyújtó) is átvehetett. A korosztályos világversenyeken kiharcolt dobogós helyei is azt bizonyítják, hogy a képességeit jól kamatoztatja.