– Amikor esténként leül egy pohár borral, és elgondolkodik, mi is történt önökkel az elmúlt hetekben, hogy érzi, leülepedett már a nagy siker?
– Nehezen dolgozom fel, ami történt. Olyan közel voltunk a csodához, hogy továbbmenjünk a halálcsoportból, a végén mégsem jött össze. Nem volt elég, amit kiadtunk magunkból. Valamilyen szinten csalódott vagyok, hiszen hatalmas lehetőséget szalasztottunk el, ki tudja, lesz-e még ilyen az életünkben. Kevésen múlt, és legalább olyan kevesen voltak, akik a torna előtt hittek bennünk. Sokan azért szorítottak, hogy sikerüljön a tisztes helytállás, ehhez képest az utolsó csoportmérkőzésre, Münchenbe úgy mehettünk, hogy volt miért játszanunk, volt tétje a meccsnek.
– Csak azt ne mondja, hogy az Európa-bajnokság előtt bízott a továbbjutásban!
– Rólam érdemes tudni, a sportban nem érdekelnek az erőviszonyok. Nyilván tisztában voltam vele, kik az ellenfeleink, milyen világsztárok ellen kell pályára lépnünk, de ha hiszi, ha nem, nem különösebben foglalkoztat. Nem érdekel, ki mekkora sztár.
– Az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo elleni játék sem jelentett extra motivációt?
– Őszintén szólva sohasem estem hasra tőle. Óriási játékos, nagyobb sikerei vannak, mint nekem, de sohasem voltam és nem is leszek olyan futballista, aki a meccs után rohan, hogy letépje az ellenfél sztárjairól a mezt… Engem ez hidegen hagy.
–Mi az, ami a leginkább emlékezetes marad az Európa-bajnokságról?
–A két hazai mérkőzésünkön tapasztalt elképesztő hangulat. Bárcsak mindenhova magunkkal vihetnénk szurkolóinkat! A második találkozón, a franciák ellen eredményt is hozott a légkör, mégiscsak a világbajnokot szorongattuk meg és szereztünk ellene pontot, azt a délutánt, estét sohasem felejtem el.
– Meglepte a franciák kiesése? Sokak szemében ők voltak a torna favoritjai.
– Persze hogy meglepett. Én is alig hittem el, hogy búcsúztak. De nem bántam, meglehetősen ellenszenvesek voltak. Utólag a szállodára panaszkodtak, a másik lefoglalt hotelba el sem mentek, mérkőzés közben rasszista megnyilvánulásokra panaszkodtak, miközben a társuk szerint nem is volt ilyen. Legalább összebeszéltek volna… Nagy mellénnyel érkeztek Budapestre, azt hitték, fél gőzzel elintéznek bennünket. Hát nem!
