„Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódjatok, élvezzétek az életet!” (Angol eredetiben: There’s probably no God. Now stop worrying and enjoy your life!)
Emlékeznek rá?
2009-ben Angliából indult az ateista kampány – egy magát humanistának hazudó szervezet agyrémeként –, amelynek szellemében ezzel a szöveggel pingáltak ki nyolcszáz buszt, aztán az őrület persze elérte Németországot, de két hagyományosan katolikus állam, Olaszország és Spanyolország volt az igazi célpont, alkalmasint már a javított változattal, amely így szólt: „A rossz hír, hogy Isten nem létezik. A jó hír, hogy nincs is rá szükséged.”
Igen, sajnos emlékszünk Európa haláltusájának eme szégyenteli stációjára.
A kampány idővel szerencsére elhalt, mert bár Európa már bő évtizede sem volt keresztény, a jóérzésű többséget – még az agnosztikusokat és a „polgári” ateistákat is – sértette a sátánista provokáció.
Javítsanak ki, én azonban egyvalamire nem emlékszem. Meghurcoltak-e, megbüntettek-e utóbb akár egyetlen közlekedési vállalatot, busztársaságot, amely a kampány rendelkezésére bocsátotta járműveit? Ugye nem?
Nos, mindezt azért érdemes felidézni, mert az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) többek között azért büntette meg magyar tagszervezetét, az MLSZ-t, s rendelt el kettő plusz egy mérkőzésre zárt kapukat a magyar válogatott hazai meccsein, mert az Európa-bajnokságon a magyar szurkolók – kapaszkodjanak meg – LMBTQ-ellenes drapériát mutattak fel. A Magyarország–Portugália találkozón a Puskás Arénában „ANTI-LMBTQ”, a Németország–Magyarország mérkőzésen Münchenben „LMBT? Nein, Danke” feliratú molinó volt látható.
Az UEFA levéltárában mindez természetesen fényképpel igazolhatóan vagyon archiválva a FARE network (Fight against racism in Europe – harc a rasszizmus ellen Európában) nevet viselő hálózat jóvoltából, amelyet Szöllősi György találóan jellemzett modern kori inkvizíciós szervezetként. Ugyan jelentkezzen már olyan magyar szurkoló, aki ott volt a helyszínen és látott, hallott ilyesmit! Mert én ilyennel még nem találkoztam. És még valami. Sajnos, éltünk olyan világban, hogy tudjuk, miként koholják az efféle vádakat, ezért halkan hadd kérdezzem meg: vizsgálta-e bárki is, hogy kik is valójában a FARE jelentéstevői? Mindenesetre ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy arcátlan provokáció áldozatai vagyunk, valójában beépített FARE-aktivisták lobogtatnak molinókat és skandálnak rigmusokat megaláztatásunk kikényszerítésére.
