– Megengedi, hogy a Ferencváros elleni BL-meccs előtt faggassam egy kicsit?
– Hogyne! De ne itt a kollégáim előtt, menjünk ki a folyosóra, ott senki sem zavar.
– Nem is tartom fel sokáig: mit gondol a ma esti esélyekről?
– Mindkét csapatnak ötven százalék az esélye a továbbjutásra.
– Komolyan gondolja?
– Hát, persze. A kollégáimmal megnéztük a Ferencváros Slavia elleni mérkőzését, és nem örültem annak, amit láttam. A magyar bajnok szervezetten, hősiesen védekezett, és amikor volt rá lehetősége, veszélyes kontratámadásokat vezetett. Gyors csatárai vannak, szóval, egyáltalán nem számítok könnyű mérkőzésre.
– De a hazai pálya, a műfüves borítás mégis csak a Young Boys mellett szól.
– A hazai pálya igen, a műfűnek szerintem nincs akkora jelentősége, mint azt sokan gondolják. Nekünk is vannak remek támadóink, gyors és kreatív futballt igyekszünk játszani. De tényleg azt gondolom, hogy ez kiegyenlített párharc lesz.
– A Young Boys sportigazgatójaként dolgozik. Elégedett?
– Természetesen. Mint minden visszavonult játékos, én is a futball közelében szerettem volna maradni, és a Young Boys, amelyik klubban száz meccsen léptem pályára, lehetőséget biztosított erre. Boldog ember vagyok.
– Eszébe jut még az 1997-es Bajnokok Ligája-győztes Borussia Dortmund, amelynek alapembere volt?
– Természetesen, életem legnagyobb sikerét a sárga-feketékkel értem el, és látja, milyen az élet, most is a sárga-feketék sikeréért dolgozom. Csak nem Dortmundban, hanem Bernben. De visszatérve Dortmundra, ez tényleg fantasztikus időszak volt, amire életem végéig emlékezni fogok.
