2006-ban Zinédine Zidane nagyon közel járt ahhoz, hogy pályafutása utolsó tétmérkőzésén megnyerje a világbajnoki címet. Aztán jött a Materazzi-incidens és a kiállítás, a franciák pedig tizenegyespárbajban elveszítették a vb-döntőt.
Tizenöt évvel később nagyon hasonló felütéssel kezdődött a futsal-világbajnokság fináléja: a portugál Ricardinho utolsó fellépésére készült a nemzeti csapatban a címvédő Argentína ellen. Ricardinhót rekordot jelentő hat alkalommal választották meg az év legjobb futsal-játékosának (2014 és 2018 között zsinórban ötször), viszont Zidane-nal ellentétben még vb-cím nélkül vágott neki a búcsúfináléjának.
– Tökéletes befejezése lenne a válogatott pályafutásomnak, ha megszerezném az egyetlen, még hiányzó trófeát – jelentette ki Ricardinho még a csoportkör után, de óvatosan hozzátette, hogy a célkitűzés a dobogó. Elvégre az előző három vb-jén még az sem jött össze a portugál szupersztárnak, hiába lett az előző, 2016-os torna gólkirálya, a bronzmeccset Portugália büntetőkkel elveszítette Irán ellen.
Ricardinho beceneve Varázsló
Ricardinho gyermekként az őrületbe kergette szüleit: naranccsal futballozott otthon, a játéknak pedig gyakran jól látható, makacs nyomai maradtak a falon. Tizennégy éves volt, amikor az FC Portónál kijelentették róla, hogy túl alacsony a labdarúgáshoz.
– Mindig azt mondtam, hogy futballista akarok lenni, de oda nem kellettem, a futsal viszont kiválasztott magának. Ha pedig már így alakult, ebben akartam a legjobb lenni a világon.
Addig még hosszú út vezetett, de a Benficánál hamar felhívta magára a figyelmet. Huszonegy éves volt, amikor a nagypályás csapat akkori mestere, a jelenleg portugál szövetségi kapitány Fernando Santos megpróbálta meggyőzni, hogy térjen vissza a zöld gyepre, de ekkor már késő volt, Ricardinho maradt a teremben.
Háromszor nyerte meg a futsal Bajnokok Ligája elődjét, közben pedig Japánban is játszott, pedig olyan „őrült összeget” kért, amiről biztos volt benne, hogy nem adják meg neki – tévedett. 2018-ban végre a válogatottal is trófeát, Európa-bajnokságot nyert, az év végén pedig rekordot jelentő hatodik alkalommal választották meg az esztendő legjobb futsal-játékosának.
– A futsal rengeteget változott az első, 2008-as vb-m óta. Sokkal gyorsabb, taktikusabb, fizikálisabb játék. Ma már nehezebb megvillantani a kreativitást – jellemezte a játék fejlődését Ricardinho, bár utóbbi megállapítására igyekezett rácáfolni a pályán.
A 36 éves játékosnak nem segített, hogy a koronavírus-járvány miatt tavaly nem tudták megrendezni a világbajnokságot, ráadásul a pótlásra várakozva súlyos sérülést szenvedett.
– Hat hónappal ezelőtt lehetetlennek tűnt, hogy itt legyek. De tudtam, hogy több esélyem nem lesz, hogy megnyerjem ezt a trófeát, amiről egész életemben álmodtam.
Ricardinho végül időben felépült, a portugálok pedig meneteltek, bár nehézkesen: a nyolcaddöntőben Szerbia, majd a negyeddöntőben Spanyolország ellen is hosszabbításra volt szükség a továbbjutáshoz, az elődöntőben, Kazahsztán ellen pedig büntetőpárbajra – utóbbi két meccsen hátrányból állt fel a portugál csapat.
Zidane-nal ellentétben Ricardinho az utolsó akadályban sem bukott el: nem vesztette el a fejét az Argentína elleni feszült fináléban, Portugália pedig 2-1-re nyert, és mindössze a negyedik ország lett Brazília, Spanyolország és Argentína után, amely vb-címet ünnepelhetett futsalban. S a tornán nyolcgólos, a fináléban duplázó Pany Varela sem sértődött meg, hogy a torna legjobb játékosának Ricardinhót választották: tényleg tökéletesen zárult le a portugál legenda válogatott pályafutása.
(A borítóképen: Ricardinho az áhított trófeával. Fotó: Twitter)
