Sportszerű, tiszteletteljes és kissé megható volt. A szekszárdi szurkolók a mérkőzés után elénekelték a magyar válogatott tagjaival együtt a Himnuszt, és amikor elkezdték, a már az öltözőbe készülő spanyolok is megtorpantak, vigyázzba merevedve állták végig az ellenfél nemzeti dalát, majd megtapsolták a publikumot. Ezt a szép pillanatot sajnos ők élhették át boldogabban, mert 66-62-re megnyerték az első Európa-bajnoki selejtezőt, ráadásul szemlátomást tényleg roppant megkönnyebbülten szedelőzködtek, mert tudták, ezúttal közel álltak a kudarchoz.
Ilyen egyébként nagyon ritkán adódik. A magyar válogatott a 28. a világranglistán, a spanyol az Egyesült Államok mögött a második, előbbi a kontinens középmezőnyébe, utóbbi a szűk élvonalába tartozik, és amikor két ilyen csapat találkozik, nemigen szokott felborulni a papírforma. Most viszont könnyen felborulhatott volna, és a magyar válogatott nagy ziccert hagyott ki.
A mérkőzés után okkal érte bírálat a három játékvezetőt, akik – fogalmazzunk így – nem adták meg a hazai pálya előnyét a csapatnak, ám ez csupán adalék, Székely Norbert együttesének ott volt a kezében a győzelem lehetősége, ám nem tudta megragadni.
– Megvolt a tervünk a világ egyik legjobb csapata ellen, eredményben és mutatott játékban a maximumot hoztuk ki ebből a meccsből – mondta a szövetségi kapitány a találkozót követően. – A taktikai variációink, amiket gyakoroltunk, ültek. Biztosan lesz olyan továbbjutó a csoportokból, amelyik nem nyer a csoportgyőztes ellen. Ezért fontos minden pont, és ezért kértem időt fél másodperccel a vége előtt. Az elején többször is be tudtuk juttatni a labdát centereinknek, utána viszont nőtt a passztávolság, több labdát tudtak szerezni a vendégek. Emellett gyengén értékesítettük a hárompontosokat, illetve kevesebb büntetőt dobtunk, viszont a spanyolok több labdát adtak el. Sajnálom, hogy nem tudtunk nyerni, de nem szabad feladni, pariban voltunk a spanyolokkal, és ebből kell merítkeznünk.
A taktikai variációk tényleg ültek, ám egyvalami nagyon hiányzott a csapat játékából: a pontosság. Olyan kosarasok mondtak csődöt a távoli dobásoknál, akik máskor biztos kézzel és jó százalékkal találnak a gyűrűbe. A tizennyolc triplakísérletből például mindössze egyetlen egy ért célba, és ilyen dobóteljesítménnyel ezen a szinten nem lehet nyerni, különösen nem a világ egyik legjobb csapata ellen. Pedig a spanyolok is messze elmaradtak a legjobb teljesítményüktől, Miguel Méndez, a most debütáló szövetségi kapitányuk panaszkodott is, hogy csak néhány napjuk volt a közös munkára, tehát most tényleg adott volt a lehetőség a magyar sikerre.
Egyetlen játékost lehet maradéktalanul dicsérni: Határ Bernadett teljesítményét már nem túlzás a világklasszis jelzővel méltatni. A 208 centi magasra nyúlt center a posztján mára a kontinensen a legjobbak közé tartozik, hihetetlen magabiztossággal és érettséggel játszik, értékesíti a helyzeteit, rengeteget fejlődött az utóbbi egy évben. A spanyol ellen 22 pontig, 8 lepattanóig és 2 szerzett labdáig jutott, és ezzel nem csak a termetét tekintve emelkedett ki a mezőnyből. Mellette a másik magas emberre, Cyesha Goree-ra és Lelik Rékára nem lehet panasz, ám kinti emberek közül sajnos senki sem tudott támadásban hatékonyan játszani.
A javításra azonnal érkezik az alkalom: a válogatott tegnap este már Izlandon edzett, ahol vasárnap folytatja az Eb-selejtezőket. Itt nincs helye az esélylatolgatásnak: nyerni kell, másként nincs is miről beszélni.
