Carlsen játszott világossal, s már a megnyitást is élesen kezelte. A parti a 26. lépésben érdekes irányt vett, a címvédő vezért áldozott két bástyáért. A játszma olyan végjátékba torkollott, hogy Carlsennek két bástyája és huszára volt Nyepomnyascsij vezérével és futójával szemben.
A világbajnok nyúzta az ellenfelét, de az orosz kihívó szívósan és pontosan védekezett minimális hátrányban. Újabb fordulatot a 80. lépés hozott, amikor Carlsen a nyerés érdekében újabb áldozatra szánta rá magát, ezúttal az egyik bástyáját adta oda a futóért és két gyalogért.
Világosnak tehát maradt egy bástyája és huszára, valamint három gyalogja az ellenfél vezérével és gyalogjával szemben. Carlsen tovább fárasztotta Nyepomnyascsijt, aki azonban nem hibázott. A norvég címvédő a 110. lépésben újabb kockázatos döntésre szánta rá magát, az addig stabil állását megbontva e4 lépéssel megint a nyerést forszírozta.
Kierőszakolta sötét gyalogjának a cseréjét, ami után a kihívó a 124. lépésben hibázott. Néhány előkészítő lépés után megindulhatott a két világos gyalog a tisztek támogatásával, s néhány húzás után a világbajnok döntő előnybe került, a kihívó a 136. lépésben, nyolcórás küzdelem végén adta fel a játszmát már reménytelen állásban.
Ez a sakkvilágbajnokságok történetének leghosszabb partija. Az eddigi rekordot Anatalij Karpov és Viktor Korcsnoj 124 lépéses döntetlenje tartotta az 1978-as páros mérkőzésről, amelyet hallatlan izgalmak után Karpov nyert meg 6-5-re.
A meccset követő sajtótájékoztatóra Jan Nyepomnyascsij érthetően meglehetősen megviselten érkezett, de volt lelkiereje értékelni a vereséget.
– Nem gondolom, hogy a világos vezéráldozata rám nézve hátrányos lett volna, később sem követtem él stratégiai hibát. Szinte az utolsó pillanatokig döntetlennek tűnt az állás, a végén azonban hibáztam, ami emberi dolog. Igyekszem stílusosan egyeníteni – jegyezte meg.
Magnus Carlsen szintén elismerte, hogy elméletileg valószínűleg nagyon sokáig döntetlen volt az állás, de bízott magában, látott esélyt a győzelemre.
