Az atlantai olimpián zsinórban harmadszor lett magyar bajnoka a férfiak 200 méteres vegyes úszásának: Szöulban és Barcelonában Darnyi Tamás győzött, de azt, hogy az ő visszavonulása után, 1996-ban lesz folytatása a sikersorozatnak, kevesen hitték. Czene Attila óriási meglepetést szerzett a győzelmével.
Czene épp, hogy beverekedte magát a döntőbe, a hetedik legjobb idővel, majd a fináléban az egyes pályán úszva megelőzte a szám egyértelmű esélyesét, a finn Jani Sievinent is. Az 1:59,91-es, győztes időeredményével ráadásul olimpiai csúcsot állított fel.
Czene a 2000-es olimpia után fejezte be a pályafutását. 2010 júniusa és 2012 októbere között a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának sportügyeket felügyelő államtitkára volt, később a Nemzeti Sport Intézet (NSI) főigazgatójaként tevékenykedett, jelenleg a Magyar Szabadidősport Szövetség elnökeként dolgozik.
Visszavonulása után szemet szúrt, hogy mennyire meghízott, ezzel kapcsolatban árult el sokak által nem ismert információt Czene az interjúban.
– Voltam beteg is, daganatos betegséggel küzdöttem – vallotta be az olimpiai bajnok. – Sikerült kigyógyulnom belőle. Hivatalosan azt mondják, hogy az öt évet meg kell várni ezzel, de én azért szerencsésebbnek mondhatom magam az átlagnál, legalábbis én így éltem meg. Néhány hónap volt, amíg a betegség felfedezése, a műtét és a rehabilitáció tartott.
Czene hozzátette, hogy a betegség után óvatosságból, tudatosan hagyta, hogy gyarapodjon a súlya, hiszen az orvosok is azt javasolták, inkább legyenek rajta plusz kilók, de természetesen a versenysport utáni kevesebb mozgásnak is köze volt a meghízásához. Abból sem csinált titkot, hogy jó ideje inkább a lustaság áll túlsúlyának hátterében, és már érzi, a plusz húsz kiló nem egészséges, tennie kellene ellene.
Szóba került a magyar úszósport aktuális botránya, amelyben Szilágyi Liliána lelki, fizikai és szexuális bántalmazással vádolta meg az apját, Szilágyi Zoltánt, aki korábban ugyancsak olimpikon úszó volt, ráadásul egy ideig a lánya felkészítését is ellátta.
– Liliána édesapjával én harmincöt éve még egy medencében edzettem – mondta Czene. – Akkor is megvolt a véleményem Zoltánról, nem feltétlen pozitív. De azért, mert esetleg velem, mint fiatallal, úgy viselkedett, nem szaladok a médiába és nem mondom el, hogy harmincöt évvel ezelőtt milyen lelki és testi fájdalmak értek engem. Azt úgy hívták, hogy edzés, azt úgy hívták, hogy edzőtábor, azt úgy hívták, hogy felkészülés, és mentünk tovább.
Borítókép: Czene Attila (Fotó: Török Attila/Nemzeti Sport)
