– Mit tart reálisnak? Két, három éven belül sikerülhet?
– Szerintem igen. Az már reális cél, és talán nem csak álom. Minden erőmmel azon vagyok, hogy bekerüljek a top 100-ba, ahova minden játékos vágyik. Én is a sportág krémjéhez akarok tartozni.
– Nem is olyan rég próbálkozott Spanyolországban egy teniszakadémián. Aztán eltűnt a nyilvánosság elől, és egyszer csak Noszály Sándor lett az edzője. Mi történt a két esemény között?
– Hosszú történet. 2020 elején legyőztük a belgákat a Davis-kupában, ezzel jutottunk ki a világdöntőre. Abban az időszakban nyertem egy Future-versenyt, iszonyú jó formában éreztem magam. Újra bekerültem a világranglistán a legjobb négyszáz közé. Utána mindent meghatározott a koronavírus, egy hónapon keresztül edzettem, de nem mehettem versenyekre, mert a járvány miatt leállt a teniszélet. Később kijött a módosított versenynaptár, abból tudtam meg, hogy még hónapokig nem lesz verseny. Ebben a tudatban készültem, edzettem, de utána – nincs rá jobb szó – megtörtem. Nem tudtam azt a munkát folytatni, amit addig. Kilátástalannak tűnt minden. A haverjaimmal lógtam, kicsit belekóstoltam a barátaim életébe, nem edzettem százszázalékos intenzitással.
– Mi kellett ahhoz, hogy ez megváltozzon?
– Tavaly nyáron úgy mentem el egy versenyre, hogy előtte éjszaka szórakozóhelyen voltam. Másnap képtelen voltam végigjátszani a meccset, rosszul lettem a pályán. Hazamentem, és este elgondolkoztam azon, hogy ezt így nem folytathatom. Elszégyelltem magam, az árnyéka sem voltam magamnak, meg sem közelítettem azt a szintet, amit 18-19 éves koromban nyújtottam. Akkor tudatosítottam magamban, hogy nincs más választásom, sürgősen meg kell változnom, ha még akarok valamit ettől a sportágtól. Mindent, a küzdeni tudást, a koncentrációs képességét, az alázatot, mindent újra kellett gondolnom. Mélyről jöttem vissza. Szeptembertől kezdtem el újra keményen dolgozni, Noszály Sanyival 2021. márciustól dolgoztunk együtt. Előtte leginkább egyedül készültem, ha hívtak edzeni, ütögetni, akkor lementem, de inkább hobbiteniszező voltam abban az időszakban. Több, mint egy év kellett ahhoz, hogy visszanyerjem a legjobb formámat. Igaz, a Sanyival közös munka előtt megnyertem az ob-t, legyőztem Marozsán Fábiánt és Valkusz Mátét. Ott már éreztem, hogy újra a régi lehetek. Amikor legyőztem Čilićet, bevillant, hogy mennyi munka kellett ehhez. Talán nem ide illik, de a meccslabdám előtt úgy álltam oda szerválni, mint ha az Építők 11-es pályáján lettem volna. Ott gyakoroltam, szerváltam a legtöbbet kiskoromban. Elképzeltem az egész teret, ott volt a fejemben. És akkor feldobtam a labdát, és szerváltam a győzelemért. Bevágtam egy kemény szervát, jött egy kemény return, fonákkal adtam vissza a labdát, ő ezt nem tudta valami jól kezelni, és enyém lett a pont és a győzelem is. Még most is a hatása alatt vagyok.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!