Ez már talán túlságosan is olcsó poén. Az MLSZ fegyelmi bizottsága szektorbezárással büntette a Paksot, és az egyik közösségi oldalon ezt valaki úgy kommentálta, hogy a csapat ezt észre sem veszi, hiszen annyian vannak a meccseken, mintha minden szektort bezártak volna. Ám, ha már élcelődünk, akkor igazságtalan lenne a paksiaknál leragadni, hiszen szinte alig akad olyan élvonalbeli klub, amelynek ne csökkent volna a nézőszáma. Felhozhatnánk a járványt mentségül, ám ez aligha elegendő magyarázat, ebben a bajnokságban ugyanis egyszer sem kellett a vírus miatt korlátozni a stadionok látogatottságát. Egyre kevésbé vonzó az NB I, egyre kevesebben választják hét végi programként a meccsek látogatását, ami látványosan megy szembe a sportág vezetőinek összes törekvésével.
Ami a szurkolókat a legközvetlenebbül érinti, az az infrastruktúra fejlesztése. A szövetség 2020-ban megfogalmazott új stratégiájában az szerepel, hogy az előző évtizedben 34 stadiont építettek vagy újítottak fel az országban, és ezek mind modern, komfortos létesítmények, áldatlan körülményekre ma már nem lehet hivatkozni. Az MLSZ folyamatosan alkotja, olykor finomítja a stratégiáit, és jól látható, hogy a nézőszám az, amellyel sehogy sem képes boldogulni. Az első ilyen anyagban, 2011-ben az akkori 2800-as átlagból kiindulva az évtized végére nyolcezernél is magasabb számot célzott meg, ezt hamarosan módosította, és most ott tartunk, hogy 2020-ra 3283-ra sikerült „feltornázni” azt a számot, 2025-re pedig 4370-et kellene elérni.
Nem kis vállalás ez sem, a jelenlegi átlagos nézőszám ugyanis most, három évvel a céldátum előtt mindössze 2689. Azaz kevesebb, mint Csányi Sándor elnökségének a kezdetekor, 2011-ben. Itt viszont okkal említhetjük meg a járványt, mert 2020-ban valóban nagy visszaesést tapasztalhattunk, akkor – csak a nézők előtt játszott meccseket számolva – húsz százalék tűnt el a lelátókról. A gond az, hogy miközben a válogatott találkozóinak a látogatottsága nem ad okot a panaszra, a bajnokság senkit sem tudott visszacsábítani a stadionokba.
