Ez már talán túlságosan is olcsó poén. Az MLSZ fegyelmi bizottsága szektorbezárással büntette a Paksot, és az egyik közösségi oldalon ezt valaki úgy kommentálta, hogy a csapat ezt észre sem veszi, hiszen annyian vannak a meccseken, mintha minden szektort bezártak volna. Ám, ha már élcelődünk, akkor igazságtalan lenne a paksiaknál leragadni, hiszen szinte alig akad olyan élvonalbeli klub, amelynek ne csökkent volna a nézőszáma. Felhozhatnánk a járványt mentségül, ám ez aligha elegendő magyarázat, ebben a bajnokságban ugyanis egyszer sem kellett a vírus miatt korlátozni a stadionok látogatottságát. Egyre kevésbé vonzó az NB I, egyre kevesebben választják hét végi programként a meccsek látogatását, ami látványosan megy szembe a sportág vezetőinek összes törekvésével.
Ami a szurkolókat a legközvetlenebbül érinti, az az infrastruktúra fejlesztése. A szövetség 2020-ban megfogalmazott új stratégiájában az szerepel, hogy az előző évtizedben 34 stadiont építettek vagy újítottak fel az országban, és ezek mind modern, komfortos létesítmények, áldatlan körülményekre ma már nem lehet hivatkozni. Az MLSZ folyamatosan alkotja, olykor finomítja a stratégiáit, és jól látható, hogy a nézőszám az, amellyel sehogy sem képes boldogulni. Az első ilyen anyagban, 2011-ben az akkori 2800-as átlagból kiindulva az évtized végére nyolcezernél is magasabb számot célzott meg, ezt hamarosan módosította, és most ott tartunk, hogy 2020-ra 3283-ra sikerült „feltornázni” azt a számot, 2025-re pedig 4370-et kellene elérni.
Nem kis vállalás ez sem, a jelenlegi átlagos nézőszám ugyanis most, három évvel a céldátum előtt mindössze 2689. Azaz kevesebb, mint Csányi Sándor elnökségének a kezdetekor, 2011-ben. Itt viszont okkal említhetjük meg a járványt, mert 2020-ban valóban nagy visszaesést tapasztalhattunk, akkor – csak a nézők előtt játszott meccseket számolva – húsz százalék tűnt el a lelátókról. A gond az, hogy miközben a válogatott találkozóinak a látogatottsága nem ad okot a panaszra, a bajnokság senkit sem tudott visszacsábítani a stadionokba.
Kézenfekvő lenne az esetleges eredménytelenségre fogni ezt a tendenciát, ám bármilyen furcsa, a kettő között nem feltétlenül érhető tetten összefüggés. Maradjunk például a Paksnál, amely a legtöbb gólt szerezte eddig az NB I-ben, a negyedik helyért harcol a Zalaegerszeggel, és a tavalyi nézőszámát (1843) lényegében nem tudta növelni, hiszen 1854-nél tart! És ha már szóba jött a Zalaegerszeg: a csapat remekel, a nemzetközi szereplés lehetőségében reménykedik átlagosan 1723 néző előtt, ugyanakkor tavaly, amikor alig úszta meg a kiesést, meccsenként 3147-en ültek a lelátóján, azaz publikumának csaknem a felét elveszítette.
Nagy változást nem hozott a nyári kiesés és feljutás sem, mert a Diósgyőr számait fedezi a Debrecené, a Gyirmóté pedig nagyjából megegyezik a Budafokéval. Az aligha meglepő, hogy ezen a tabellán is a Ferencváros áll az élen, az más kérdés, hogy a 7122 néző mennyire teszi elégedetté a klubot, ez nem fest túl jól a húszezres Groupama Arénában. A Fradi ezzel egyébként tartja a tavalyi szintet (7623), utána viszont szakadék következik, hiszen a második helyezett Debrecen fele ennyi nézőt, 3896 nézőt tud felmutatni átlagban, és ez óriási különbség. A harmadik helyen álló Újpest a legutóbbi fordulóban tornázta fel magát a dobogóra (3752), a nagy csalódást okozó Mol Fehérvár pedig úgy is negyedik tud lenni, hogy tavalyhoz képest 1200 néző fordított neki hátat (2863). A további sorrend: Bp. Honvéd 2731, Kisvárda 2237, MTK 1926, Paks 1854, ZTE 1723, Gyirmót 1703, Mezőkövesd 1447, Puskás Akadémia 1017.
Az okok feltárása a szakemberek dolga, ám a számok magukért beszélnek…
Borítókép: A paksi szurkolók nem lettek többen a csapat jó szereplése ellenére sem (Fotó: Nemzeti Sport/Kovács Péter)
