Sztanyiszlav Csercseszovra minden nehézség rászakadt. Az orosz szakember télen vette át a Ferencváros labdarúgócsapatának irányítását, ám a csapat téli felkészülési terveit teljesen keresztülhúzta a koronavírus. A külföldi edzőtábor elmaradt, a keretnek a tagjai közül azzal dolgozhatott, aki éppen nem volt karanténban. Három játékosa az Afrikai Nemzetek Kupáján szerepelt, közülük kettőt – a két Mmaee fivért – sérülten kapott vissza, egyikük sem állhatott még az orosz szakember rendelkezésére.
Az előzményeket tekintve nem volt meglepő, hogy az FTC nem kezdte csúcsformában a tavaszi szezont. Fájó vereség a felcsúti nyitányon és otthon a Pakstól, csak döntetlen a kieső helyen álló MTK és Gyirmót ellen. A közönség füttykoncerttel felelt a teljesítményre, s ha futballszakmai kihívások nem róttak volna elég terhet Csercseszovra, még hazája Ukrajna ellen indított háborúja miatt is kapott támadásokat.
A fentiek ismeretében vasárnap, a Kisvárda elleni első félidő magában hordozta a teljes összeomlás esélyét. Dibusz Dénes bravúrjai kellettek ahhoz, hogy a Fradi hazai pályán csak egygólos hátrányban vonulhasson az öltözőbe. Az esetleges vereség pedig azt is jelentette volna, hogy tíz fordulóval az NB I zárása előtt a Kisvárda vezette volna a tabellát, s végképp elhihette volna az idény meglepetéscsapata, hogy idén még az elmúlt években domináló Ferencváros is legyőzhető, megelőzhető.
Csercseszovra érkezésekor sokan az orosz vasszigor mintaképeként tekintettek – erre erősített rá Kubatov Gábor klubelnök is, amikor szilveszteri beszédében azzal indokolta az előző edző, Peter Stöger menesztését, hogy a keret az ilyen finom úriembereket nem respektálja. Maga Csercseszov viszont már az első meccse, a Puskás Akadémia ellen 1-0-ra elveszített találkozó után jelezte, hogy az öltözői ordítozás nem stílusa.
Egy győzelem vagy egy vereség semmit nem befolyásol: azt tudom, hogy az én játékosaim a legjobbak!
– mondta akkor, s higgadt maradt vasárnap is, amikor a bajnoki cím komoly veszélybe kerülhetett volna.
