Mattias Ekström szerint a magyar autóversenyző nagy tehetség

A világ legerősebb túraautói versenyeznek a vadonatúj elektromos szériában, a Pure ETCR-ben, és az 500 kW-os teljesítmény kordában tartása még a kétszeres DTM-bajnok és ralikrossz-világbajnok Mattias Ekström számára is kihívást jelent. A svéd sztárpilótával, aki Michael Schumachert és Sébastien Loeböt is legyőzte pályafutása alatt, a Hungaroringen beszélgettünk.

Race DK - PURE ETCR at Copenhagen 2021 Fotó: @World

– Sokak szerint a ralikrossz és az ETCR nagyon hasonló. Egyetért?
– Igen, bizonyos szempontból vannak hasonlóságok, elég csak a lebonyolítási koncepcióra gondolni. Ami viszont mindenképpen más, hogy az ETCR-autók nem bírják annyira az ütközéseket.

Kétszer volt bajnok a DTM-ben is, jelenleg pedig vezeti az ETCR-t. Ez lehet a harmadik különböző műfaj, amelyben nagy presztízsű bajnoki címet arat. 

– Mi a titok?
– A titok, hogy nincs titok. Próbálom minden alkalommal, amikor autóba ülök, a legjobbamat nyújtani és felkészültnek lenni. A tapasztalat az alapja mindennek, rengeteget segít, hogy sokat láttam már.

– A Hungaroring után már csak egy forduló lesz idén az ETCR-ben, és éllovasként utazhat a franciaországi idényzáróra. Mennyire lenne csalódott, ha végül nem lenne bajnok?
– Már megtanultam a pályafutásom alatt, hogy nem szabad ennyire érzékenyen hozzáállni ehhez a kérdéshez, mert néha nyersz, máskor viszont veszítesz. Ezzel minden versenyzőnek meg kell tanulnia együtt élni. Minden idénynek úgy állok neki, hogy bajnok akarok lenni – ha nem sikerül, annak nem örülök; ha sikerül, azt megünneplem.

– Idén az ETCR-ben részben magyar csapat tagja, hiszen a Cupra gyári szakemberei mellett a Zengő Motorsport felel az autó üzemeltetéséért. Mennyire elégedett a csapattal?
– Nagyon barátságos srácokról van szó, akik minőségi munkát végeznek és mindig a legjobbat akarják. Ezen a hétvégén mindenki láthatta a Hungaroringen, hogy megszerezték a pole pozíciót a WTCR időmérőjén is. Ugyanakkor az elektromos bajnokság annyira új, hogy mindenkinek tanulnia kell, természetesen a mi csapatunknak is. 

A cuprás pilóták első, harmadik és negyedik helyen állnak a bajnokságban, úgyhogy nem lehet egy rossz szavunk sem.

– Vannak nehézségek a közös munka során?
– Az, hogy nem beszélek magyarul.

– Ez tényleg problémát jelent?
– Igen, mert ők meg nem beszélnek svédül…

– Így már mindent értünk. Az autóval mennyire ért szót?
– Nem könnyű vezetni egy autót, amely 500 kW-os teljesítmény leadására képes. Amikor meglódul a 670 lóerő, az autó szupergyors, és amennyire élvezetes vezetni, annyira nagy kihívást is jelent.

– Van valami, amit hiányol az ETCR-ből?
– Igen, azt, hogy több márka és versenytárs legyen, még nagyobb legyen a küzdelem.

A Hungaroringen is jól szerepelt a svéd Fotó: @World

– A DTM-ben ebben is volt része, ismert Formula–1-es pilótákat győzött le, például a kétszeres világbajnok Mika Häkkinent. Követi még a szériát?
– Fél szemmel. A GT3 autók nem olyan izgalmasak, de a bajnokság továbbra is nagyszerű, sok nagyon-nagyon tehetséges fiatal versenyez most ott. A DTM mindig is egy olyan sorozat marad, amelyre odafigyelek, hiszen ott lettem nemzetközileg ismert autóversenyző.

– Jelentős túraautós múlttal sosem érdekelte, hogy a WTCR-ben induljon?
– Nem, soha. Pályafutásom elején versenyeztem elsőkerék-meghajtású autókkal, és akkor azt mondtam, ebből ennyi elég volt. Jobban kedvelem a hátsókerék-meghajtást, illetve a négykerék-meghajtást.

– Magyarország legsikeresebb autóversenyzője, Michelisz Norbert, a WTCR bajnoka. Mennyire ismeri őt?
– Semennyire. Soha nem beszéltünk, nem is találkoztunk, és a pályafutásáról sem tudok sokat.

– Pedig 2017-ben az ön honfitársával, Thed Björkkel vívott a végletekig kiélezett harcot a világbajnoki címért. 
– Nem követtem. Az a baj, hogy mindig nagyon elfoglalt voltam a saját sorozataimmal, akkoriban például a DTM-et és a ralikrosszt párhuzamosan csináltam. Emellett egy kicsit követtem a MotoGP-t és a NASCAR-t, de más bajnokságokra nem maradt időm, energiám.

– Sokan a Race of Championsról ismerik önt, amelyet háromszor is megnyert, méghozzá 2006-ban a ralilegenda Sébastien Loeböt, egy évvel később pedig az F1-ikon Michael Schumachert legyőzve az egyéni döntőben. Ezek a gálák mennyire voltak komoly versenyek? 
– Nagyon is! Én sosem szeretek veszíteni, és amikor ennyi hihetetlenül jó versenyzőt összeterelnek egy helyre, hogy egymás ellen csatázzanak, akkor főleg nem. Persze az egész jó móka is volt, találkozni, beszélgetni, sztorizni, de attól a pillanattól, hogy felvettem a sisakot, teljes mértékben csak a győzelemre fókuszáltam, és ezzel szerintem a többiek is így voltak.

– Őriz valamilyen személyes emléket Schumacherről?
– Mindig tisztelettudó volt velem. A mai napig elismerem a hozzáállását és a kemény munkát, amit elvégzett, lenyűgöző, amiket elért.

– Önnek volt példaképe?
– Ahogy az előbb említettem, csodáltam Schumachert az alázatos munkájáért, de az én gyerekkori hőseim a ralivilágbajnok Stig Blomqvist és Walter Röhrl voltak.

– A svéd autósport erős múlttal és jelennel rendelkezik, de ehhez képest a Formula–1-be mégis kevesen jutnak el az országból. Miért?
– Hiányzik a kultúrája Svédországban, és emiatt nem kapnak elég támogatást a fiataljaink. De azt gondolom, hogy a jelenlegiek közül az IndyCarban versenyző Felix Rosenqvist elég jó lenne ahhoz, hogy megállja a helyét az F1-ben.