Mattias Ekström bajnoki éllovashoz méltón versenyzett az ETCR magyarországi fordulójában, vasárnap reggel megnyerte az időmérőt, nem sokkal később pedig készséggel válaszolt kérdéseinkre a Cupra Racing kamionjának árnyékában, csak előbb még kiteregette a versenyruháját a napra száradni. Nem játszotta a megközelíthetetlen sztárt, a közvetlensége már ekkor szembetűnő volt.
– Hogyan érzi magát Magyarországon?
– Már sokadszorra látogattam ide, és most is jól érzem magam itt. Az emberek kedvesek hozzám, az időjárás pedig mindig jó volt, amikor erre jártam, úgyhogy igazán nem lehet okom a panaszra.
– Emlékszik még az első alkalomra nálunk?
– Egy pillanat, ezt végig kell gondolnom. Talán 2001-ben lehetett. Igen, akkor volt, immáron több mint húsz évvel ezelőtt. Itt voltam a Hungaroringen, ahol egy DTM-autót vezettem legelőször, és ez az első emlékem innen.
– Van egy magyar autóversenyző, akit nagyon jól ismerhet. Szabó Krisztián az ön által alapított ralikrosszcsapatban versenyzett. Mit gondol róla?
– Krisztián nagyon kedves és tehetséges srác. 2018-ban néhány futamon a csapatomban vett részt az Európa-bajnokságon, és láthattam, milyen nagy tehetség. Aztán 2019-ben a világbajnokságon is a csapatomban versenyzett. Talán ez akkoriban még túl gyors és nagy ugrás volt neki, de azt gondolom, hogy sokat tanult, és azóta is folyamatosan fejlődik a Hyundainál.
– Szabó két forduló után a harmadik helyen áll a vb-n, ugyanakkor többek közt svéd világbajnokokkal kell megküzdenie. Mire lehet esélye idén?
– Reálisan nézve a top ötben végezhet, ami egy elég jó idény lenne neki. Persze mindenki bajnok szeretne lenni, de a srácok, akikkel küzdenie kell ezért, nagyon-nagyon jók.
– Ön 2016-ban volt ralikrossz-világbajnok. Nem hiányzik a szakág?
– Igen is, meg nem is. Nagyon élvezem, amit most csinálok, és mondom ezt úgy, hogy sok mindent kipróbáltam már pályafutásom alatt. Ugyanakkor nagyszerű ismerőseim, barátaim vannak a ralikrosszban. Minden sorozat más, de valahol mégis ugyanolyan, és nem lehet megunni őket.
– Sokak szerint a ralikrossz és az ETCR nagyon hasonló. Egyetért?
– Igen, bizonyos szempontból vannak hasonlóságok, elég csak a lebonyolítási koncepcióra gondolni. Ami viszont mindenképpen más, hogy az ETCR-autók nem bírják annyira az ütközéseket.
Kétszer volt bajnok a DTM-ben is, jelenleg pedig vezeti az ETCR-t. Ez lehet a harmadik különböző műfaj, amelyben nagy presztízsű bajnoki címet arat.
– Mi a titok?
– A titok, hogy nincs titok. Próbálom minden alkalommal, amikor autóba ülök, a legjobbamat nyújtani és felkészültnek lenni. A tapasztalat az alapja mindennek, rengeteget segít, hogy sokat láttam már.
– A Hungaroring után már csak egy forduló lesz idén az ETCR-ben, és éllovasként utazhat a franciaországi idényzáróra. Mennyire lenne csalódott, ha végül nem lenne bajnok?
– Már megtanultam a pályafutásom alatt, hogy nem szabad ennyire érzékenyen hozzáállni ehhez a kérdéshez, mert néha nyersz, máskor viszont veszítesz. Ezzel minden versenyzőnek meg kell tanulnia együtt élni. Minden idénynek úgy állok neki, hogy bajnok akarok lenni – ha nem sikerül, annak nem örülök; ha sikerül, azt megünneplem.
– Idén az ETCR-ben részben magyar csapat tagja, hiszen a Cupra gyári szakemberei mellett a Zengő Motorsport felel az autó üzemeltetéséért. Mennyire elégedett a csapattal?
– Nagyon barátságos srácokról van szó, akik minőségi munkát végeznek és mindig a legjobbat akarják. Ezen a hétvégén mindenki láthatta a Hungaroringen, hogy megszerezték a pole pozíciót a WTCR időmérőjén is. Ugyanakkor az elektromos bajnokság annyira új, hogy mindenkinek tanulnia kell, természetesen a mi csapatunknak is.
A cuprás pilóták első, harmadik és negyedik helyen állnak a bajnokságban, úgyhogy nem lehet egy rossz szavunk sem.
– Vannak nehézségek a közös munka során?
– Az, hogy nem beszélek magyarul.
– Ez tényleg problémát jelent?
– Igen, mert ők meg nem beszélnek svédül…
– Így már mindent értünk. Az autóval mennyire ért szót?
– Nem könnyű vezetni egy autót, amely 500 kW-os teljesítmény leadására képes. Amikor meglódul a 670 lóerő, az autó szupergyors, és amennyire élvezetes vezetni, annyira nagy kihívást is jelent.
– Van valami, amit hiányol az ETCR-ből?
– Igen, azt, hogy több márka és versenytárs legyen, még nagyobb legyen a küzdelem.
– A DTM-ben ebben is volt része, ismert Formula–1-es pilótákat győzött le, például a kétszeres világbajnok Mika Häkkinent. Követi még a szériát?
– Fél szemmel. A GT3 autók nem olyan izgalmasak, de a bajnokság továbbra is nagyszerű, sok nagyon-nagyon tehetséges fiatal versenyez most ott. A DTM mindig is egy olyan sorozat marad, amelyre odafigyelek, hiszen ott lettem nemzetközileg ismert autóversenyző.
– Jelentős túraautós múlttal sosem érdekelte, hogy a WTCR-ben induljon?
– Nem, soha. Pályafutásom elején versenyeztem elsőkerék-meghajtású autókkal, és akkor azt mondtam, ebből ennyi elég volt. Jobban kedvelem a hátsókerék-meghajtást, illetve a négykerék-meghajtást.
– Magyarország legsikeresebb autóversenyzője, Michelisz Norbert, a WTCR bajnoka. Mennyire ismeri őt?
– Semennyire. Soha nem beszéltünk, nem is találkoztunk, és a pályafutásáról sem tudok sokat.
– Pedig 2017-ben az ön honfitársával, Thed Björkkel vívott a végletekig kiélezett harcot a világbajnoki címért.
– Nem követtem. Az a baj, hogy mindig nagyon elfoglalt voltam a saját sorozataimmal, akkoriban például a DTM-et és a ralikrosszt párhuzamosan csináltam. Emellett egy kicsit követtem a MotoGP-t és a NASCAR-t, de más bajnokságokra nem maradt időm, energiám.
– Sokan a Race of Championsról ismerik önt, amelyet háromszor is megnyert, méghozzá 2006-ban a ralilegenda Sébastien Loeböt, egy évvel később pedig az F1-ikon Michael Schumachert legyőzve az egyéni döntőben. Ezek a gálák mennyire voltak komoly versenyek?
– Nagyon is! Én sosem szeretek veszíteni, és amikor ennyi hihetetlenül jó versenyzőt összeterelnek egy helyre, hogy egymás ellen csatázzanak, akkor főleg nem. Persze az egész jó móka is volt, találkozni, beszélgetni, sztorizni, de attól a pillanattól, hogy felvettem a sisakot, teljes mértékben csak a győzelemre fókuszáltam, és ezzel szerintem a többiek is így voltak.
– Őriz valamilyen személyes emléket Schumacherről?
– Mindig tisztelettudó volt velem. A mai napig elismerem a hozzáállását és a kemény munkát, amit elvégzett, lenyűgöző, amiket elért.
– Önnek volt példaképe?
– Ahogy az előbb említettem, csodáltam Schumachert az alázatos munkájáért, de az én gyerekkori hőseim a ralivilágbajnok Stig Blomqvist és Walter Röhrl voltak.
– A svéd autósport erős múlttal és jelennel rendelkezik, de ehhez képest a Formula–1-be mégis kevesen jutnak el az országból. Miért?
– Hiányzik a kultúrája Svédországban, és emiatt nem kapnak elég támogatást a fiataljaink. De azt gondolom, hogy a jelenlegiek közül az IndyCarban versenyző Felix Rosenqvist elég jó lenne ahhoz, hogy megállja a helyét az F1-ben.
