Ali és Frazier kiütve a ringből, női bunyó kell a népnek!

„Minden idők egyik legnagyszerűbb küzdelmét láthattuk a sportág Mekkájában.” Csupán egy a túlzó vélemények közül a közép-európai idő szerint vasárnapra virradóra a New York-i Madison Sqaure Gardenben rendezett ökölvívó-mérkőzés után. Mindenki őrizze meg a nyugalmát, nem Mike Tyson szállt ismét ringbe, s még csak nem is Tyson Fury vállalt újabb utolsó meccset. Két könnyűsúlyú hölgy, bizonyos Katie Taylor és Amanda Serrano pofozkodása hozta lázba az angolszász médiát.

BOX-SPO-KATIE-TAYLOR-V-AMANDA-SERRANO Fotó: SARAH STIER

A sportkedvelőknek a BBC mindig kínál érdekes és tanulságos olvasnivalót. Így történt ez vasárnap reggel is. Egy női ökölvívó-mérkőzésről szóló beszámoló volt a vezető hír. Katie Taylor és Amanda Serrano küzdelméről hatalmas terjedelemben és ömlengve számolt be az angol közszolgálati médium. Háttérbe szorítva a labdarúgással, a Formula–1-gyel, a tenisszel vagy éppen a döntőjéhez érkezett sznúker-világbajnokságról szóló valamennyi írást.

– Ha a bokszra és a Madison Square Gardenre gondolunk, akkor Muhammad Ali és Joe Frazier jelenik meg lelki szemeink előtt, mostantól azonban Katie Taylor és Amanda Serrano veszi át ezt a szerepet – lelkendezett a találkozó után Eddie Hearn. Újabb ismeretlen név, de ne magunkban keressük a hibát. Mr. Hearn jól felfogott érdekből lelkendezik szuperlatívuszokban, hiszen ő volt a meccs promótere, s kétségtelenül jól végezte a dolgát, hiszen a legendás helyszín dugig megtelt, majd húszezer néző figyelte ájult csodálattal, ahogy a jobb sorsra érdemes két filigrán hölgy püföli egymást.

A női bunyón persze ma már nem illik megrökönyödni. Az egyenjogúsdi egyik őrült, de már szárba szökkent vadhajtása. Egyébként pedig tényleg. Akinek nő létére az a vágya, hogy a társát, ellenfelét kicsapja a ringből, s közben önmaga is kék-zöld foltokkal ékeskedjen, hát csinálja. Azt is tudjuk, hogy nem úri kisasszonyok állnak ökölvívónak, ez a sportág nemcsak a nehéz sorsú fiúknak, hanem lányoknak is kitörési lehetőséget kínál, miként abból Clint Eastwood megható filmet varázsolt. A Millió dolláros bébiből azonban azt is megtanulhattuk: nemcsak az egészségével, de az életével is játszik, aki erre adja a fejét.

Nem árt, ha tudjuk, a női profi bunyó nem light kontaktos, inkább technikai jellegű harcművészet, még csak nem is hárommenetes, fejvédős olimpiai sportág, hanem kőkemény, ez esetben tízmenetes, életre-halálra menő küzdelem.

Biztos megvan ennek is a maga szépsége. Engedelmükkel nem kezdünk el szakmázni, nem elemezzük a meccset menetről menetre, miszerint Taylor kisasszony jobb csapottja Tysont, Serrano kisasszony lábmunkája pedig Alit idézi.

Nem, véletlenül sem maga a mérkőzés az érdekes, hanem a jelenség. Hogy a női bunyóval ilyen mértékben meg lehet bolondítani a világot, s mértékadó orgánumok ehhez segédkezet nyújtanak. A női ökölvívás egyfajta kemény drog. Amikor már nem elég a futball, az úszás, az atlétika – hadd ne soroljuk –, amikor már a férfiökölvívás, de már a ketrecharc sem elég, csak egy ennél is nagyobb inger hozza lázba a kiüresedett nyárspolgárt. Üssék egymást bucira a nők!

S igen, jól sejtjük, van itt még valami más. A mögöttes szándék, amiről persze a nyugati média hallgat. Hogy a női bunyó is csupán egyfajta trójai faló, amelynek gyomrából, ha befogadjuk, még veszélyesebb métely buggyan elő.

Különösen a győztes Katie Taylor most nagyon boldog. Mit más kívánhatnánk: sose fagyjon le a mosoly az arcáról.

Borítókép: Katie Taylor (balra) és Amanda Serrano, az ökölvívás új büszkeségei (Fotó: Sarah Stier)