Testvérek módjára megférnek egymás mellett a Veszprém posztriválisai

A szerb Vladimir Cupara varázslatos teljesítménnyel vezette győzelemre a Telekom Veszprém kézilabdacsapatát a Pick Szeged elleni, múlt szombati bajnoki rangadón. Sterbik Árpád szerint csoda, amit a 28 éves kapus varázsol, de ehhez egy másik veszprémi bűvészre is szükség van.

Fotó: Peka Roland

Vladimir Cupara a múlt és a jelen nagyságaira emlékeztető összpontosítással olvasta és szériában hárította a Pick Szeged játékosainak lövéseit. Nem vitás, hogy oroszlánrésze volt a hazai pályán játszó címvédő térdre kényszerítésében (27-29). Edzője, a két éve visszavonult kapuskirály, Sterbik Árpád szerint Cupi jelenlegi formájával felsorakozott a Bajnokok Ligájában vitézkedő legkiválóbb poszttársaihoz.

– Ez a srác most nagyon elkapta a fonalat, hatalmas motiváció munkálkodik benne, és aminek ugyanennyire örülni kell, ő az, aki képes a szó nemes értelmében felhergelni és fanatizálni a játékostársait, velük együtt tűzbe hozni a szurkolóinkat is. Nem állíthatom, hogy ez csak és kizárólag az elképesztő mennyiségű edzésmunkájának az eredménye, mert ennél is fontosabb az az összpontosítás, ahogy beleéli magát a küzdelembe, ahogy véd, indít és olykor még az ellenfél kapujába is betalál. Bár régi lemez, de nekem csaknem mindig bejött a felkészülés szertartásszerű menete. Igazán csak akkor éreztem úgy, hogy tiszta fejem, a mérkőzés a hatalmába kerít, a csapatommal egy hullámhosszon vagyok, ha a meccs előtt és közben ki tudtam zárni minden zavaró körülményt az életemből – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a világ-és Európa-bajnok, négyszeres Bajnokok Ligája győztes, aki a szerb és a spanyol válogatottban is 120-120 alkalommal lépett pályára, és lett ezzel minden idők egyik legjobb kézilabdakapusa. 

Sterbiknek nem kenyere a sztárolás

Ahogy Sterbik játékosként szerényen és mértéktartással nyilatkozott a maga teljesítményéről, úgy most is óvakodik a sztárolástól. Ezért aztán akkor sem esik túlzásba, amikor arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy a nála tizennégy esztendővel fiatalabb Cupara a mostanában mutatott teljesítményével vajon már a legjobb tízbe tartozik-e a kapusok rangsorában.

– Valószínűleg igen, de ez a lista nem örök, ahogy a jó forma sem. Egy kapus sincs fából, a jó napokat kevésbé jók követik, csak arra kell vigyázni, hogy utóbbiak ne vezessenek gödörbe. Két kezemen sem tudom megszámolni, hogy hány kiváló kapus szerepel a Bajnokok Ligájában. Elég példaképpen Niklas Landin, Pérez de Vargas, a két Andreas, Wolff és Palicka, Vincent Gérard, Rodrigo Corrales és Vladimir Cupara nevét említeni, de velük is előfordul, hogy le kell cserélni őket. 

A mi két srácunk sem jár mindig a csúcson, legutóbb, a Balatonfüred elleni mérkőzésünk alatt például mind a ketten lefagytak, mondtam is nekik, hogy ebből a halvány teljesítményből nekem egy is bőven elég volt mutatóba.

Ettől eltekintve az Építők szerencséje, hogy a két kincset érő kapusuk (Cupara és Rodrigo Corrales) közül a legfontosabb mérkőzéseken az egyik mindig hozza a jó formáját, miközben a másik azon dolgozik, hogy ő kerüljön a középpontba.

Mint két jó testvér

– A Bajnokok Ligája irdatlanul hosszú csoportkörében minden kapus közül védte a legtöbb lövést, százhatvan alkalommal hárított, vétek lett volna lecserélni csupán azért, hogy Cupara is bemutathassa a tudományát. Ki az az eszement edző, aki lehozza a pályáról azt a kapusát, aki kiválóan teljesít. Cupara nehezen viselte, hogy háttérbe szorult, de azokból a percekből is próbálta kihozni a maximumot, ami a pályán neki jutott. Aztán változott a helyzet, ráadásul Corralest kisebb sérülés hátráltatja, ezért most neki kell erősnek lennie. Amúgy olyanok, mint két jó testvér, kedvelik és segítik egymást.

Sem Cupinak, sem Rodrinak nem kell többet és keményebben dolgoznia, a sok mérkőzés miatt amúgy sem lehet több edzést tartani. A feladat folyamatosan az, hogy a kapusaink ne veszítsenek a gyorsaságukból és a robbanékonyságukból, őrizzék meg a hajlékonyságukat és a lazaságukat. Ha kisebb visszaesést tapasztalok, elég egy kis korrekció, de nem győzöm ismételni, hogy akkor ülök nyugodtan a helyemen, ha érzem, hogy ott a fejük a pályán, egymást segítve teljesítik a küldetésüket. A veszprémi kézilabda-mutatványhoz tehát két bűvész kell – hangsúlyozta a kapuskirály.

Borítókép: Vladimir Cupara (Fotó: Handballveszprem.hu/Peka Roland)