Különös levél érkezett 2011 tavaszán az MLSZ-be. A sors kifürkészhetetlen akaratából a kommunikációs osztályra kézbesítették, ahol mindenki kétszer is elolvasta, mert elsőre nem hitte el a tartalmát. A feladó az El Salvador-i szövetség volt, és egészen cirkalmas stílusban örvendezett azon, hogy közeledik egy csodálatos évforduló, jövőre, tehát 2012. június 15-én lesz harminc esztendeje, hogy országaink válogatottjai összecsaptak a spanyolországi világbajnokságon, és ez bizony ünnepséget kíván. A lényeg: a levél írója az adott napra meghívja a magyar válogatottat, hogy egy újabb mérkőzéssel emlékezzenek meg a nevezetes találkozóról, El Salvador népe alig várja a jeles eseményt.
Ehhez nem árt tudni, hogy a türelmetlen El Salvador azon az 1982-es meccsen 10-1-re kikapott Magyarországtól…
Hihetnénk, a közép-amerikai nemzetet mazochisták alkotják, de ez tévedés lenne. A Jézus Krisztusról, a Megváltóról elnevezett ország számára ez az eredmény szinte közömbös, a polgárait már attól elönti a büszkeség, hogy a válogatottjuk akkor – története során 1970 után másodszor – kijutott a világbajnokságra. El Salvadorban akkor polgárháború dúlt, amely tizenkét éven át elhúzódott, hetvenezer halottat követelt, ám a selejtezők és vb-meccsek estéire minden fél felfüggesztette a harcokat.
A sikeres kvalifikáció ráadásul alaposan duzzasztotta a játékosok önbizalmát. Spanyolországban Argentína, Belgium és Magyarország mellé kerültek egy csoportba, és bevallottan úgy számoltak, hogy az első kettő ellen nincs esélyük, ellenben a magyaroktól talán ellophatnak egy pontot. Ennek a későbbiekben nagy jelentősége lett, mert támadni, gólokat lőni vonultak ki a pályára, így szellősen védekeztek, és mire észbe kaptak, már késő volt a bánat.
Ez volt mindkét csapat első meccse, és érdekes módon a magyarok nyilatkoztak óvatosabban az esélyekről. Akkoriban még alig létezett videózás, így El Salvador szinte teljesen ismeretlen volt Mészöly Kálmán szövetségi kapitánynak, aki ennek ellenére a lényéből fakadó önbizalommal nyilatkozta a Népsportnak: „Gólokat akarunk rúgni, ha nem sikerül, nem sokat várok, cserélek, beküldöm a pályára Kisst vagy Szentest, vagy ha a szükség úgy hozza, éppen egy középpályást…” A magyar válogatott így állt fel Elchében 23 ezer néző előtt: Mészáros – Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. – Müller (Szentes, 69.), Nyilasi, Sallai S. – Fazekas, Törőcsik (Kiss L., 56.), Pölöskei.
