Így is lett: az ellenfél többet és gyorsabban futott, mint Marco Rossi csapata, többet volt nála a labda, több helyzetet alakított ki, minden statisztikai adat azt mutatja, hogy teljesen megérdemelten nyert. Dibusz Dénes két bravúrján és a kapufán is múlott, hogy ránk nézve hízelgő, minimális különbséggel maradt alul Rossi válogatottja Roberto Mancini azzurrájával szemben.
Nem borult fel a papírforma. Van ilyen. Az angolok legyőzése után felbátorodott drukkerek, az örök álmodozók is megbarátkoztak a végeredménnyel, hiszen a vak is látta, hogy Leonardo Spinazzola a bal, Matteo Politano a jobb oldalon azt csinál, amit akar a már említett két magyar bekkel, a friss Konferencialiga-győztes középpályás, Lorenzo Pellegrini szereti és tudja színezni a játékot, és amikor Nícolo Barella szemben áll a kapuval, akkor képes nagy gólt lőni. Nálunk Szoboszlai Dominik, a leginkább labdabiztos játékosunk gyakran játszótárs nélkül marad.
És ezért (sem) haragszik a szurkoló. Többek között ezért is érthetetlen Marco Rossi túl érzékeny, a valóságtól elrugaszkodott reakciója a 2-1-es cesenai vereség után. A kapitány azt mondta, hogy nem érti, miért tesznek, tettek tehert a csapatra. Felszólított mindenkit, hogy végre tudjuk már a helyünket, és ne várjuk el a csapattól, hogy idegenben legyőzze az Európa-bajnokot.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!