Gyerekcsíny és férfimunka: történelmi győzelem Anglia ellen!

Igazi bravúrral kezdte a magyar labdarúgó-válogatott a Nemzetek Ligáját: 1-0-ra legyőzte Angliát. A mieink szinte végig jobbak voltak, megérdemelten nyertek, a Szoboszlai Dominik rúgta a győztes gólt büntetőből.

Fotó: Fotó: Mirkó István

Persze a tavaly tavaszi magyar–angol meccs miatt hozott szigorú ítélet dacára szombaton mégsem kongott az ürességtől a Puskás Aréna. Az MLSZ megtalálta a kiskaput, így – az angolok álszent tiltakozása ellenére – tizennégy éven aluli gyerekek kaphattak jegyet, s az előzetes várakozásoknak megfelelően meg is töltötték a stadion háromból két karéját.

Jó lenne egyszer s mindenkorra lezárni ezt a témát, Harry Kane azonban félreérthetetlenül figyelmeztetett minket a vétkünkre: csapatkapitányként szivárványszínben pompázó karszalagot öltött magára. Ha ettől boldog, hát legyen.

Az angol válogatott egyébiránt, ha mondhatunk egyáltalán ilyet, a meglévő kerethez képest is kissé tartalékos volt, Stones, Grealish, Phillips és Sterling is kimaradt a kezdőből – Gareth Southgate szövetségi kapitány nyilván igyekszik beosztani az erőt a júniusi, négy Nemzetek Ligája-találkozóra.

Marco Rossi rögtön az első meccsen persze nem hagyhatta ki mondjuk Willi Orbánt, Nagy Ádámot (aki pedig csak kedden csatlakozott a többiekhez), Szoboszlai Dominiket vagy éppen Szalai Ádámot, természetesen a legerősebb tizenegyet küldte pályára, egyedül talán Callum Styles mellőzésén lehet vitatkozni, de talán érthető, ha az angliai születésű játékos szülőhazája válogatottja ellen kimaradt. A magyar válogatott tehát így állt fel, ugyanabban az alakzatban, amivel a Wembleyben tavaly meglepte az angolokat

Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai Attila – Nego, Nagy Ádám, Schäfer, Nagy Zsolt – Sallai, Szoboszlai – Szalai Ádám.

A himnuszok után, a kezdőrúgás előtt egyperces gyászszünetet tartottak a héten elhunyt Szőke István emlékére.

Majd persze az angolok szertartásszerűen letérdeltek.

Az angolok kezdték jobban a meccset, de úgy tíz perc után a mieink átvették az irányítást. Sőt a 13. percben megszerezhették volna a vezetést. Nagy Ádám ívelt úgy negyven méterre is hajszálpontosan Negóhoz a jobb oldalra, az ő ugyancsak kiváló beadására Szoboszlai érkezett úgy, hogy szinte elkerülhetetlen volt az ütközés Pickforddal. Válogatottunk sztárja valahogy így is elpöckölte a labdát, de túl gyengén, így Croady gond nélkül elérte még a gólvonal előtt. Majd kétszer is Nagy Zsolt került helyzetbe, másodszor szépen ellőtte a labdát.

A 34. percben jöhetett volna a poén, Szalai Attila szerzett labdát a félpályánál, amit Szalai Ádám emelt kapura a kint álló Pickford fölött, a labda sajnos balra tekeredett, így fél méterrel a kapu mellett hagyta el az alapvonalat.

A jelenet az M4 Sport videóján ITT tekinthető meg.

Az angolok láthatóan nem törték magukat, a mieink ezt kihasználva kulturáltan, helyenként tetszetősen futballoztak, az első félidő végén például öt percre eldugták a labdát a vendégek elől. Az első félidőben jobban futballoztunk, akár a vezetést is megszerezhettük volna.

Az egy évvel ezelőtti hazai magyar–angol meccs alapján aggódhattunk, a magyar válogatott vajon meddig bírja az iramot. Talán fölöslegesen, hiszen a második félidő úgy folytatódott, ahogy az első véget ért: magyar fölényben. Egymást követték a magyar támadások, az 55. percben Nego lövésénél felszisszentünk: vajon nem kézzel blokkolt Maguire?

Southgate-nek nem tetszett, amit látott, a 62. percben hármas cserére szánta rá magát.

A 64. percben a portugál játékvezető, Artur Dias kárpótolt minket az esetleges mulasztásért: büntetőt ítélt, amikor James fellökte Nagy Zsoltot. Tegyük hozzá, a Puskás Akadémia balhátvédje élete mérkőzését játszotta. Harcos és kemény volt, mint mindig, s a megoldásai is kivétel nélkül sikerültek.

Szoboszlai állt a labda mögé, a jobb alsót célozta meg, s noha Pickford érezte az irányt, nem tudott hárítani. Megszereztük a vezetést!

A gól után az angolok ritmust váltottak, meleg pillanatokat éltünk át, ugyanakkor Schäfer eldönthette volna a mérkőzést. A 80. percben Szalai Ádám kiválóan játszotta meg Kleinheislert, aki egy csellel befelé kanyarodott, ballal szépen lőtt, Pickford védett, éppen Schäfer elé ütötte ki a labdát, aki izgalmában fölé vágta a ziccert.

A hajrában Rossi is folyamatosan cserélt, hogy megőrizze a csapat frissességét – bejött az NB I gólkirálya, Ádám Martin is –, s a lelkesedés és fegyelmezettség sem változott. 

Legutóbb kereken hatvan éve, az 1962-es chilei világbajnokságon győztük le az angol válogatottat.

Gyerekcsíny és igazi férfimunka, elismerés érte!

A lefújás után hatalmas fieszta kezdődött, a játékosok körbesétáltak a stadionban, Szalai Ádám vezényelte az ünneplést, széles karmozdulatokkal serkentette tapsra a gyerekeket. Akik persze e nélkül is tudták a dolgukat.

Aztán a játékosok felálltak gyűrűbe a kezdőkör vonalán, Szalai Ádám csöndet kért, talán közös himnuszéneklést szeretett volna, de mikrofon nélkül lehetetlen volt megtalálni a közös hangot.

Amúgy pedig e nélkül is egy hullámhosszon voltunk. Szeretet, hála és öröm töltötte be az arénát. Felejthetetlen este volt.

Nemzetek Ligája, A divízió, 3. csoport, 1. forduló: Magyarország–Anglia 1-0 (0-0) Puskás Aréna, zárt kapus (38 500 ezer gyerek és kísérő), v.: Artur Dias (portugál) Gólszerző: Szoboszlai (66., 11-esből) Sárga lap: Schäfer (21.), Gulácsi (90.), illetve Coady (51.), Maguire (94.), James (94.) Magyarország: Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai A. – Nego, Nagy Á. (Styles, 83.), Schäfer, Nagy Zs. (Vécsei, 87.) – Sallai (Kleinheisler, 71.), Szoboszlai (Fiola, 83.) – Szalai Á. (Ádám, 87.) Anglia: Pickford – Walker (Stones, 62.), Coady (Phillips, 79.), Maguire – Alexander-Arnold (James, 62.), Bellingham, Rice, Justin (Saka, a szünetben) – Bowen, Kane, Mount (Grealish, 62.)

Borítókép: Szoboszlai ellövi a büntetőt… (Fotó: Mirkó István)