Vasárnap befejeződik a Giro d’Italia, Veronában 17,4 kilométeres egyéni időfutam zárja a háromhetes olasz kerékpáros körversenyt; előtte két szakasz maradt a bringásoknak, hogy valamit még „villantsanak” a hegyekben. Valter Attila (Groupama–FDJ) tavaly a Giro elején nem kis szenzációt szolgáltatva három napon át viselte az összetettben élen állót megillető rózsaszín trikót, az összetettben a 14. helyen zárt; idén azonban nem az összetettre koncentrált, hanem merészen egy szakaszgyőzelmet célzott meg. Az összetettre idén azért sem volt értelme nagyon figyelnie, hogy esetleg bekerüljön az első tízbe, mert ehhez a hegyekben segítőkre lenne szükség, a Groupama–FDJ viszont idén a sprinter Arnaud Demare köré épített csapatot a sík szakaszokra. S ez be is jött neki, mert Demare három sprintbefutót is megnyert, és ő teker a pontversenyben vezetőnek járó ciklámen trikóban.
Valter Attila a pénteki, 19. szakasz előtt két 15. helyet könyvelhetett el, ezeket a 7. és a 17. etapokon jegyezte, az összetettben pedig a 41. helyet foglalta el, ami lehetővé tette, hogy az összetettben a legjobbak engedjék megszökni a mezőnytől, hiszen nem veszélyes rájuk. Valter már korábban is erre játszott, és próbálkozott is többször becsülettel szökéssel.
Ma Marano Lagunare és Castelmonte szentélye között 178 kilométeres táv várt a mezőnyre négy kategorizált heggyel, a végén a hegyi befutóval, hét kilométer hosszú, átlagban hatszázalékos meredekségű kaptatóval. Az első fél órában tizenketten megléptek a főmezőnytől, és Valternek is sikerült bekerülnie a szökésbe, amely komoly, 11 perces előnyt hozott össze.
A nap legnehezebb hegyén, az 1145 méter magas Kolovraton, Olaszország és Szlovénia határán négyen maradtak elöl – 45 kilométerrel a vége előtt –, és Valter ebben a szűk csoportban is benne volt, mégpedig a holland Koen Bouwman (Jumbo–Visma), a svájc Mauro Schmid (QuickStep–AlphaVinyl) és az olasz Alessandro Tonelli (Bardiani–CSF-Faizane) mellett, s hozzájuk még az olasz Andrea Vendrame (AG2R Citroën) is visszazárkózott. A céltól 25 kilométerre 7:13 perc volt Valterék előnye, s valószínűsíthettük, hogy a mezőny nem éri utol őket. Az ötfős csoport tagjai szépen összedolgoztak, mindenki kivette a részét a vezetésből. S amikor már csak tíz kilométer volt hátra, a szökevények előnye még nőtt is, 7:43 volt. Az ötös fogatból Tonelli és Vendrame már szakadt le, gondolhattuk, hogy ők nem veszélyesek honfitársukra, Bouwman (aki a 7. szakaszt megnyerte) és Schmid viszont nagy ellenfélnek ígérkezett. Az út szélén a szurkolók között jó néhányt magyart láthattunk zászlókkal. 2,9 kilométerrel a vége előtt Vendrame nehezen bírta az emelkedőn, és mindenki egymást méregette, vajon kiben mennyi maradt. 2,1 kilométernél Valter „kóstolgatott”, látszott, hogy benne van még tartalék. Kétszáz méterrel a vége előtt még együtt voltak öten, amikor sprinteltek a szakaszgyőzelemért, és ezt Bouwman szerezte meg. Valter Attila negyedik lett, az utolsó kanyarban, egy éles balosban Schmid és Vendrame összeértek előtte, és ezzel ő is ritmust veszített, nem tudott befordulni... Miközben áthaladt a célvonalon, dühösen csapkodta a kormányt; ő is tudta, ebből többet kihozhatott volna. Pedig a Giro bármelyik szakaszán a negyedik hely is nagyon nagy eredmény.
