A Dortmund szombat délután meggyőzően nyert a Leipzig vendégeként 2-0-ra, ezzel bebiztosította a második helyét a német labdarúgó-bajnokság 2019–20-as idényében. A csapatban – a városban? – egyetlen ember nem örül ennek tiszta szívből. Mario Götze, aki már a keretbe sem fért be, legutóbb még májusban játszott tétmeccset a Bayern ellen, akkor is csak csereként lépett pályára.
Götze a The Players’ Tribune-on vallott lefelé ívelő pályafutásáról, amit a Képes Sport is feldolgozott.
Vajon miért alakult így Götze a pályafutása?
„Számomra a pokol az a hely, ahol nem futballozhatok. Ez ilyen egyszerű.” Erős felütéssel kezdődik Mario Götze írása, amelyben visszatekint pályafutására. Még mindig csak 28 éves, papíron most kellene a legszebb időszakát élnie, ehelyett jó ideje csak árnyéka régi önmagának. A 2014-es világbajnokság döntőjét az ő góljával nyerte meg Németország Argentína ellen. Egyúttal megakadályozta, hogy minden idők egyik legjobbja, Lionel Messi valaha világbajnok legyen.
Mario Götze akkoriban 55 millió eurót ért a Transfermarkt becslése alapján, ma 100 millió körül kellene lennie az értékének, ehelyett csak 10,5.
Valószínűleg a 2014-es vb-n volt a pályafutása csúcsán. Immár a Bayern München játékosaként. A sikereit azonban még Dortmundban alapozta meg. Ahol Jürgen Klopp volt az edzője…
„Amikor 17-18 évesen nem nyújtottam száz százalékot az edzésen, gyakran odarohant hozzám, belemászott az arcomba és úgy kiabált velem. Csikorogtak a fogai, és azt üvöltözte, hogy „Több lelkesedéssel, mindent bele kell adnod, gyerünk már!”. Aztán edzés után teljesen nyugodtan odasétált hozzám, és megkérdezte: Mario, hogy vagy? Tudta, hogyan kell bánni velem. Nagyszerű edző, de fiatalon nekem a személyisége volt a legfontosabb. Soha nem találkoztam mással, aki ennyire őszintén vicces volt. Sosem felejtem el, amikor egyik nyáron szaladtam hozzá Düsseldorfba. Egy specialista miatt ment oda, aki a hajbeültetését végezte. Lelkesen mesélte, milyen jól fog kinézni. Aztán rám kacsintott, és azt mondta: Mario, ne aggódj, elmentettem a számot. Visszakérdeztem, hogy mire gondol. Erre ő: a doki számát, eltettem neked, néhány év múlva talán szükséged lesz rá…”