Különleges Moszad-egység
Az alkudozás odáig jutott, hogy a terroristák a túszaikkal együtt elhagyhatják Németországot; a németek azonban ezt valójában nem így gondolták. Ugyanakkor a helyzet „megoldására” kiképzett egység nem állt a rendelkezésükre – nem úgy, mint az izraelieknek. A terroristákat és a túszaikat késő este két helikopterrel a fürstenfeldbrucki katonai repülőtérre szállították, ahol csaliként a Lufthansa egy Boeing 727-ese várakozott. A németek a repülőtéren akarták kiszabadítani a túszokat, de az akció balul sült el. Utólag már könnyen mondjuk, hogy eleve kudarcra volt ítélve. Még csak nem is képzett mesterlövészeket vetettek be minőségi fegyverekkel, s rádiókapcsolat sem volt közöttük. A lövöldözés körülbelül 23 órakor kezdődött, s ugyan a nyolc terroristából öt halálos sebet kapott – miközben egy rendőr is életét veszítette –, a kilenc túsz mind meghalt.
A terroristák az egyik helikopterbe kézigránátot dobtak, a másikban fogva tartott izraelieket pedig lelőtték.
A túszok holttestét Izraelbe szállították, az öt arabét pedig Líbiába. Döbbenetes folytatás, hogy a sebesülten elfogott három terroristát nem tudták elítélni. A Fekete Szeptember ugyanis október végén eltérítette a Lufthansa 615-ös, Damaszkusz–Frankfurt járatát, és a túszokért cserébe a társaikat kérte. A német kormány beadta a derekát, amit Izraelben igencsak nehezményeztek. De ennél többet is tettek, a titkosszolgálatnál, a Moszadnál különleges egységet állítottak fel, amelynek feladata a merénylet kiterveléséért és végrehajtásáért felelősök kilétének tisztázása, megtalálása és likvidálása volt. A halállistára tizenegyen kerültek fel, és arról megoszlanak a vélemények, hogy végül hány személyt iktattak ki az izraeliek, mert volt, aki hivatalosan szívbetegségben hunyt el. Mindenesetre a Moszad nem szokott félmunkát végezni... Igaz, 1973-ban a norvégiai Lillehammerben a Fekete Szeptember tervezési főnöke helyett tévedésből egy marokkói származású pincért öltek meg – ez a Moszad történetének egyik legkínosabb esete –, ám később a célszemély alatt Bejrútban felrobbant az autója.
A megmentő tea
De kanyarodjunk vissza az olimpiához. A játékokat egy napra felfüggesztették, majd másnap a magyar–német labdarúgómérkőzés előtt megemlékeztek a tragédiáról. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Avery Brundage beszédében ekkor hangzott el a híres mondat: „The games must go on!”, vagyis „A játékoknak folytatódniuk kell!” A középdöntőben együttesünk a müncheni Olimpiai stadionban 70 ezer néző előtt 4-1-re győzött, a tornán végül ezüstérmes válogatottunkból az egyik gólunkat Dunai Antal szerezte, aki így emlékezett vissza a tragikus eseményekre: – Éppen a szomszédos blokkban történt a terrortámadás. Az erkélyről figyeltük, mi zajlik körülöttünk, senki sem számított arra, hogy az olimpián ilyesmi megtörténhet. Nemcsak ránk, a többi ország sportolóira is hatással volt a tragédia, hiába folytatódott az olimpia, az utolsó napok már teljesen más hangulatban teltek. Addig mindenki kedve szerint sétálgatott az olimpiai faluban, utána már nem szívesen hagytuk el a szállásunkat.
Az ökölvívásban papírsúlyban aranyérmes Gedó György és Adler Zsigmond vezetőedző hajszál híján a tragédia sűrűjébe került. Az ominózus napon az izraeliek meghívták őket a szállásukra egy közös reggelire, de indulás előtt Gedó még főzött egy teát, ezért később kezdtek szedelőzködni, aztán pedig már hallatszott az első fegyverropogás…
Olimpiai bajnokunk ma is állítja, hogy az a tea mentette meg az életét.
Két éve az Év sportolója gála díszvendége volt nálunk Mark Spitz, a müncheni olimpia legeredményesebb sportolója, aki úszásban hét aranyérmet nyert a bajor fővárosban, és zsidó sportolóként a terroristák célpontja lehetett volna. – Az úszás programja a tragédia előtti napon véget ért. Sokszor kérdezték már tőlem, mi lett volna, ha akkor történik az egész, amikor én is úszok, viszont nem akkor történt, tehát nincs rá válaszom. A mai olimpiák biztonsága egyértelmű következménye a Münchenben történteknek. Az illetékesek rengeteget tanultak az esetből, de sajnos tizenegy emberélet árán – mondta szűkszavúan a történtekről a legenda a Nemzeti Sportnak.
A Connollystrasse 31. ma lakóház, a bejárati ajtó fölött kék számjegyek jelzik a 31-es házszámot, mellette emléktábla, amelyen német és héber nyelven néhány soros szöveg, valamint a terrortámadásban elhunyt tizenegy izraeli sportember neve áll. A tragédiának Steven Spielberg 2005-ben bemutatott filmje, a München is emléket állít, amelyben az elsőként lelőtt túszt, Moshe Weinberget a saját fia alakítja.
A héten megállapodásra jutott a kártérítés mértékéről Németország az 1972-es müncheni olimpián történt terrortámadás izraeli áldozatainak családjaival. Az egyezség értelmében a szövetségi kormány, valamint Bajorország és München összesen 28 millió eurót fizet az áldozatok hozzátartozóinak. A kártalanítás mértékéről évtizedek óta zajlott az egyeztetés, a korábbi összegeket az érintették nem találták megfelelőnek és felvetődött annak a veszélye, hogy nem vesznek részt a hétfői megemlékezésen, amit a tragédia ötvenedik évfordulójára terveznek. A megállapodás része egy német és izraeli történészekből álló bizottság felállítása, amely eddig titkosított dokumentumokhoz is hozzáférhet majd, így lehetőség nyílik teljes körűen tisztázni a történteket. Steffen Hebestreit német kormányszóvivő az egyezséget illetően úgy fogalmazott, hogy ezzel Németország teljesíti történelmi kötelességét az áldozatok és családjaik irányában. A megállapodás megszületése után Frank-Walter Steinmeier német és Jichák Herzog izraeli államfő is jelezte, hogy részt vesz a bajorországi megemlékezésen.
Borítókép: Különleges rendőri erők a müncheni olimpiai faluban (Fotó: Getty Images)
