időjárás -1°C Ingrid , Ágota 2023. február 5.
logo

Túszdráma tizenegy izraeli áldozattal Münchenben egyenes adásban

Fábik Tibor
2022.09.04. 06:48 2022.09.04. 11:26
Túszdráma tizenegy izraeli áldozattal Münchenben egyenes adásban

Ötven éve, az 1972-es müncheni olimpián történt az ötkarikás játékok históriájának legtragikusabb, legfelkavaróbb eseménye. Szeptember 5-én a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet támadásának az izraeli küldöttség tizenegy tagja esett áldozatául. S ezután hangzott el az olimpiatörténet egyik legtöbbet idézett mondata az akkori NOB-elnöktől, az amerikai Avery Brundage-től: „The games must go on!”, vagyis „A játékoknak folytatódniuk kell!”

Az 1968-as mexikóvárosi játékokra sötét árnyékot vetett, hogy tíz nappal a megnyitó előtt a fővárosban a társadalmi egyenlőtlenség és a játékok ellen is tüntető diákokra a karhatalom tüzet nyitott, s 260 egyetemistát gyilkolt meg. Az olimpia alatt már nem történt incidens, de több volt a fegyveres katona, mint a versenyző. Négy év múlva a németek egyrészt ezért is kampányoltak azzal, hogy ők a béke olimpiáját rendezik meg; másrészt a saját múltjukkal is próbáltak szakítani, hiszen az 1936-os berlini olimpia a horogkeresztes zászlók árnyékában zajlott.

1972-ben Münchenben a biztonsági intézkedések nem voltak szigorúak, az olimpiai faluban sem, a versenyzők akkreditációs kártya nélkül is gond nélkül jártak ki és be. Így amikor szeptember 5-én hajnalban a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja átmászott a kerítésén a 25A kapu közelében, az őrök nem csináltak nagy ügyet belőle, azt hitték, most is csak néhány sportoló tért haza, aki kieresztette a gőzt.

Nyitott ajtók

Ám ezúttal nem erről volt szó. A géppisztolyos terroristák az izraeli olimpiai csapat Connollystrasse 31. alatti szállására tartottak, ahol – miként más csaptoknál – az ajtók sem voltak bezárva. Az 1-es és a 3-as számú lakást támadták meg, a 2-est nem. Az 50 kilométeres gyaloglásban induló Shaul Ladany a Magyar Nemzetnek 2019-ben adott interjújában azt mondta, ő itt lakott, és szerinte azért maradhatott éleben, mert a sportlövőkkel együtt volt elszállásolva, akik maguknál tartották a fegyvereiket. A müncheni olimpián a szervezők szabadon hozzáférhető számítógépes adatbázist hoztak létre, ez többek között azt is rögzítette, ki hol lakik – a terroristák pedig nem akartak kockáztatni, inkább biztosra mentek. Moshe Weinberg birkózóedzőt és Joseph Romano súlyemelőt, akik megpróbáltak ellenállni, azonnal lelőtték, és kilenc túszt ejtve elbarikádozták magukat.

 

Csakhamar előállták a követeléseikkel: 232 izraeli börtönben lévő palesztin fogoly, a németektől Andreas Baader és Ulrike Meinhof, a szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció terroristái, valamint a japán Kozo Okamoto szabadon bocsátását követelték, és szabad elvonulást Egyiptomba.

 

Izrael tudatta, hogy nem engedi szabadon a kért foglyokat, ugyanakkor váltságdíjat hajlandó fizetni. Közben felajánlotta a németeknek, hogy terroristaellenes kommandót küld Münchenbe, erre azonban nem volt fogadókészség Willy Brandt szövetségi kancellár és Hans-Dietrich Genscher belügyminiszter részéről. A terroristák először reggel 9 óráig adtak határidőt, amit kitoltak 12, majd 17 órára. A fejleményeket akkor már az egész világ nyomon követhette a televíziós közvetítésben az olimpián értelemszerűen leálló versenyek helyett.

Különleges Moszad-egység

Az alkudozás odáig jutott, hogy a terroristák a túszaikkal együtt elhagyhatják Németországot; a németek azonban ezt valójában nem így gondolták. Ugyanakkor a helyzet „megoldására” kiképzett egység nem állt a rendelkezésükre – nem úgy, mint az izraelieknek. A terroristákat és a túszaikat késő este két helikopterrel a fürstenfeldbrucki katonai repülőtérre szállították, ahol csaliként a Lufthansa egy Boeing 727-ese várakozott. A németek a repülőtéren akarták kiszabadítani a túszokat, de az akció balul sült el. Utólag már könnyen mondjuk, hogy eleve kudarcra volt ítélve. Még csak nem is képzett mesterlövészeket vetettek be minőségi fegyverekkel, s rádiókapcsolat sem volt közöttük. A lövöldözés körülbelül 23 órakor kezdődött, s ugyan a nyolc terroristából öt halálos sebet kapott – miközben egy rendőr is életét veszítette –, a kilenc túsz mind meghalt.

 

A terroristák az egyik helikopterbe kézigránátot dobtak, a másikban fogva tartott izraelieket pedig lelőtték.

 

A túszok holttestét Izraelbe szállították, az öt arabét pedig Líbiába. Döbbenetes folytatás, hogy a sebesülten elfogott három terroristát nem tudták elítélni. A Fekete Szeptember ugyanis október végén eltérítette a Lufthansa 615-ös, Damaszkusz–Frankfurt járatát, és a túszokért cserébe a társaikat kérte. A német kormány beadta a derekát, amit Izraelben igencsak nehezményeztek. De ennél többet is tettek, a titkosszolgálatnál, a Moszadnál különleges egységet állítottak fel, amelynek feladata a merénylet kiterveléséért és végrehajtásáért felelősök kilétének tisztázása, megtalálása és likvidálása volt. A halállistára tizenegyen kerültek fel, és arról megoszlanak a vélemények, hogy végül hány személyt iktattak ki az izraeliek, mert volt, aki hivatalosan szívbetegségben hunyt el. Mindenesetre a Moszad nem szokott félmunkát végezni... Igaz, 1973-ban a norvégiai Lillehammerben a Fekete Szeptember tervezési főnöke helyett tévedésből egy marokkói származású pincért öltek meg – ez a Moszad történetének egyik legkínosabb esete –, ám később a célszemély alatt Bejrútban felrobbant az autója.

A megmentő tea

De kanyarodjunk vissza az olimpiához. A játékokat egy napra felfüggesztették, majd másnap a magyar–német labdarúgómérkőzés előtt megemlékeztek a tragédiáról. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Avery Brundage beszédében ekkor hangzott el a híres mondat: „The games must go on!”, vagyis „A játékoknak folytatódniuk kell!” A középdöntőben együttesünk a müncheni Olimpiai stadionban 70 ezer néző előtt 4-1-re győzött, a tornán végül ezüstérmes válogatottunkból az egyik gólunkat Dunai Antal szerezte, aki így emlékezett vissza a tragikus eseményekre: – Éppen a szomszédos blokkban történt a terrortámadás. Az erkélyről figyeltük, mi zajlik körülöttünk, senki sem számított arra, hogy az olimpián ilyesmi megtörténhet. Nemcsak ránk, a többi ország sportolóira is hatással volt a tragédia, hiába folytatódott az olimpia, az utolsó napok már teljesen más hangulatban teltek. Addig mindenki kedve szerint sétálgatott az olimpiai faluban, utána már nem szívesen hagytuk el a szállásunkat.

Az ökölvívásban papírsúlyban aranyérmes Gedó György és Adler Zsigmond vezetőedző hajszál híján a tragédia sűrűjébe került. Az ominózus napon az izraeliek meghívták őket a szállásukra egy közös reggelire, de indulás előtt Gedó még főzött egy teát, ezért később kezdtek szedelőzködni, aztán pedig már hallatszott az első fegyverropogás…

 

Olimpiai bajnokunk ma is állítja, hogy az a tea mentette meg az életét.

 

Két éve az Év sportolója gála díszvendége volt nálunk Mark Spitz, a müncheni olimpia legeredményesebb sportolója, aki úszásban hét aranyérmet nyert a bajor fővárosban, és zsidó sportolóként a terroristák célpontja lehetett volna. – Az úszás programja a tragédia előtti napon véget ért. Sokszor kérdezték már tőlem, mi lett volna, ha akkor történik az egész, amikor én is úszok, viszont nem akkor történt, tehát nincs rá válaszom. A mai olimpiák biztonsága egyértelmű következménye a Münchenben történteknek. Az illetékesek rengeteget tanultak az esetből, de sajnos tizenegy emberélet árán – mondta szűkszavúan a történtekről a legenda a Nemzeti Sportnak.

A Connollystrasse 31. ma lakóház, a bejárati ajtó fölött kék számjegyek jelzik a 31-es házszámot, mellette emléktábla, amelyen német és héber nyelven néhány soros szöveg, valamint a terrortámadásban elhunyt tizenegy izraeli sportember neve áll. A tragédiának Steven Spielberg 2005-ben bemutatott filmje, a München is emléket állít, amelyben az elsőként lelőtt túszt, Moshe Weinberget a saját fia alakítja.

A héten megállapodásra jutott a kártérítés mértékéről Németország az 1972-es müncheni olimpián történt terrortámadás izraeli áldozatainak családjaival. Az egyezség értelmében a szövetségi kormány, valamint Bajorország és München összesen 28 millió eurót fizet az áldozatok hozzátartozóinak. A kártalanítás mértékéről évtizedek óta zajlott az egyeztetés, a korábbi összegeket az érintették nem találták megfelelőnek és felvetődött annak a veszélye, hogy nem vesznek részt a hétfői megemlékezésen, amit a tragédia ötvenedik évfordulójára terveznek. A megállapodás része egy német és izraeli történészekből álló bizottság felállítása, amely eddig titkosított dokumentumokhoz is hozzáférhet majd, így lehetőség nyílik teljes körűen tisztázni a történteket. Steffen Hebestreit német kormányszóvivő az egyezséget illetően úgy fogalmazott, hogy ezzel Németország teljesíti történelmi kötelességét az áldozatok és családjaik irányában. A megállapodás megszületése után Frank-Walter Steinmeier német és Jichák Herzog izraeli államfő is jelezte, hogy részt vesz a bajorországi megemlékezésen.

Borítókép: Különleges rendőri erők a müncheni olimpiai faluban (Fotó: Getty Images)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.